A lakodalomban éjfél után, úgy hajnaltájban már csaknem mindenki részeg volt. Ekkor jöttek azok a játékok, melyek hálás közönségre találtak a megpilledt, de még jókedvű násznépben.

A néprajzkutatók megemlítették, néhány öreg is emlékezett „valamire”, de aki elmondta és eldanolta nekem, az a soltvadkerti köcsögdudás, Farkas Gyula volt. Sajnos ő már nincs köztünk egy éve, de ezzel a kis szöveggel is tisztelgünk emléke előtt.

A „liturgia” több esetben átvesz kifejezéseket, latin szavak átköltött változatait a katolikus temetési liturgiából. Így a „pokol mélysége” — „Dolores inferno” — „Dolóreszin Ferkó”-lesz. A Miatyánk latin nyelvű kezdő sora — „Pater noster” — egy szóviccet eredményez.

A történet szerint a lakodalomban általában van „ügyeletes részeg”. Most is akadt egy. Szegény úgy berúgott, hogy eszméletét vesztette. A násznép azt hitte, hogy meghalt. Egy alkalmi pap mindjárt el is búcsúztatja.

(Egy padon/teknőben lepedővel letakarva behozzák a személyt. Egyik kezében borosüveg, másikban a lepedő alatt egy méretes kukoricacső, vagy csutka. Egy nőnek öltözött férfi siratja. Közben a csutka néha megmozdul.

A pap beszéde után felül a halott feltámad és iszik az üvegből.

KÁNTOR:
Itt fekszik Liktágító Tóni. Siratja Szöglágyító Rózsi.
Voltam kapás, gulyás, szántóvető, cséplő,
Borbé, esztergályos, szűrös, bocskorkötő.
Gombkötő, lakatos, postás, lepénysütő,
Minden mesterséget gyakorló és űző.

PAP:
Száz szál gyertya legyen a fejem fölött gyertyavilág,
Egy 16 esztendős barna kislány mondja el a rekvenciát!
Ott mondják az angyalok a végső órában,
Istenuccse jó borivó jutott mennyországba.
Addig iszom, míg a hajam ki nem csírázik,
Míg mind a 32 fogam ki nem ázik.

KÁNTOR:
Ammen
Dolóreszin Ferkó, néked a bor nem jó.
Miért nem ittál pálinkát kámforral,
Most nem állna itt a pap a kántorral.

PAP:
Dolóreszin Ferkó, néked a bor nem jó.
Ismertem apádat, igen jó ember volt,
Harminchat ökör közt a legelső csüngős volt.
Anyád is ismertem, igen jó asszony volt,
Görbe fésűt hordott, egy szál haja sem volt.
Nem volt egyebe egy nagy tetűnél,
Megdöglött az éhen a füle tövinél.
Koszorú, koszorú, fokhagyma koszorú!
Csókold meg a süldőt, nem leszel szomorú!
Keserves anyának potrohos gyereke,
Nem éjjel-nappal iszik, egye meg a fene.

KÁNTOR:
Ammen

PAP:
Istenem úgy legyen, cigány gyerek a jégen, kilenc kenyér a hátán, mégis meghalt éhen! Ámen

KÖZÖSEN:
Páternoszter apád suszter,
Anyád varga, te meg vagy egy nagy marha! Ammen!

Utána aztán folytatódott a mulatozás, hogy mivel is? Adott esetben a kisszéktánccal, melynek dallamát még sokan ismerik Soltvadkerten.

Káposzta Lajos