A tárgyak pedig megfogandók és kipróbálandók. Mégpedig a múzeumban, azaz a bócsai tájházban. Mindezt pedig a múzeumi történelemórán tették lehetővé a foglalkozást tartó pedagógusok, Káposzta Lajos és Horváth Mucsi Tímea.

A résztvevők a helyi ötödik osztályosok voltak. Mivel ők még nem járnak ott történelemből, hogy magát a település történetét tanulnák, a foglalkozás a tárgykultúra és a néprajz területét célozta meg: a régészeti anyag kapcsán a csontok azonosítása volt a feladat (koponya, állkapocs, lábszár), a ház berendezése kapcsán pedig elsőként a hatalmas méretű régi rádió ragadta meg a fiúk figyelmét. Ketten emelték fel, még éppen hogy elbírva.

A bócsai tájház egy eredeti ONCSA-ház az 1940-es évekből. A nagyszobát kemencével fűtötték, mégpedig a konyhából. Odabent a régi tárgyak várta a gyerekeket, és bőven volt mit megcsodálni. Természetesen azonnal kiderült, hogy kinek mije van otthon, mit látott a mamánál a tanyán, sőt: mivel dolgoznak még most is odahaza ezek közül. Az iskolai berendezés sztárja a golyós számológép volt: mind a négy alapműveletet el lehetett vele végezni.

Amíg az osztály fele a házban „kutakodott”, addig odakint Timi tanárnénivel hivatalos tárgyfelmérés történt az asztalnál. A járom, a kávédaráló, a katonai kulacs vagy a faszenes vasaló csak arra várt, hogy a diákok lefényképezzék, megmérjék, megvizsgálják… A jegyzetanyagból a napokban prezentáció készül történelem órára, hiszen a modern tárgyfeldolgozásnak része a technika alkalmazása is!

A másfél óra hamar eltelt: jövőre folytatjuk, hiszen a kedv megvan.

K.L.