„A magyar szabadságharcosok 1956-ban a korszak legnagyobb birodalma ellen ragadtak fegyvert, amire a világ megdöbbenéssel figyelt fel. A Szovjetunió olyan hatalmi rendszert épített ki a világon, amelynek ellenszegülni saját erőből nem sokan mertek.” — hangzott el Barcsikné Weinhardt Éva alpolgármester ünnepi beszédében a bócsai emlékünnepségen.

A Hungarikum Közöségi Házban tartott ünnepségen az iskola nyolcadikos tanulói adták a műsort, melyet Szlobodáné Rakonczay Tünde és Pócsa Sándorné Katika tanított be. A pantomim, tánc és szöveges elemeket tartalmazó drámajáték az eseményeket és a szabadságharc hangulatát idézte fel.

“És vajon mi a helyzet 56 különböző megítélésével a különböző politikai korszakokban?” – hangzott el a kérdés. Hiszen a forradalmat leverésétől kezdve egészen 1989-ig ellenforradalomnak, hőseit pedig hazaárulóknak tartotta a kommunista magyar hatalom. Csak a rendszerváltás hozta meg 56 elismertségét —vagy 56 elismertetése hozta előrébb a rendszerváltást?

Minden esetre igaza van az ünnepi szónoknak, amikor a következőkkel zárta beszédét: „Minden kor hőseiről és árulóiról kétszer döntenek. Először ott és akkor, a saját kortársai. majd pedig minden kor árulóiról és hőseiről dönteni foga történelem is. Ez történt 1956 kapcsán is.”

Az ünnepi műsort koszorúzás követte a verőfényes őszben. Az önkormányzat nevében Gál Tamás képviselő, az iskola nevében Barcsikné Weinhardt Éva helyezte el az emlékezés virágait.

Káposzta Lajos