Igen, ez is része volt 1956-nak: féltek az emberek a forradalom idején, a megtorlások idején pedig még inkább. A szülők adott esetben bezárták a gyerekeiket, hiszen odakint lövöldözés, ágyúdörgés hallatszott. Majd a harcok elmúltával ott maradtak a halottak és a sebesültek… Sokan elmenekültek az országból, mások megpróbáltak úgy élni idehaza, hogy közben nyitottak maradtak a nagyvilágra: titkokban hallgatták a Szabad Európa Rádiót, és aki megtehette, nyugati sajtótermékeket is olvasott. — többek között ez is elhangzott Barcsikné Weinhardt Éva alpolgármester, iskolaigazgató asszony beszédében, melyet a bócsai 56-os ünnepségen mondott el.

-Hirdetés-

És még mit lehet elmondani egy ünnepről? Mindenekelőtt azt, hogy nemzeti ünnep az, amit az ember a szívébe fogad. Ezért beszéljük el a múltat újra és újra, az idősebbek a fiatalabbaknak, a túlélők a következő generációnak. 1956 egy tükör: az akkori események, azok okai és későbbi eredményei kihatnak mindennapjaink alakulására.

A műsort a 8. évfolyam adta. A stílusok sajátos egyvelege több olyan elemet tartalmazott, mely kedves a gyerekek előtt. Nem is magára a forradalmi eseményekre mentek rá, mint inkább az egyes síkokra, melyek jellemezték azt a kort. Megjelent a terror, a vörös csillag, a szabadságkeresés, a szerelem, a vallás, a holtak… és mellette párhuzamos síkként a forradalom utóélete, a felelősök számonkérése — az Isten vagy a saját lelkiismeret által.

Ne feledjük: ők ilyen módon, ilyen logika szerint megírt könyveket olvasnak. A világuk is másképp működik, mint a felnőtteké. És az új generációnak új módon mutatjuk meg a régi eseményeket…

Ez olyan műsor volt, amit érdemes újra átgondolni!

És csak olyan gondolatai támadnak az embernek, melyek különben nem keletkeztek volna.

„Én nem ilyen sorsot szántam az én nyájamnak” — mondta a pap a kivégzések után.

A műsor után a kopjafánál koszorúzott az emlékező közönség, melynek során az igazgatónő az iskola, Gál Tamás az önkormányzat, Kőhegyiné Gáborné a családja, Kaposváriné Franciska pedig a mozgáskorlátozottak nevében helyezte el az emlékezés virágait.

 

Káposzta Lajos