Veres Szilárd a soltszentimrei ultrafutó nemrégiben Törökországban teljesítette, a Salomon Cappadocia Ultra-Trail, ultratávú terepversenyt. Ám nem ez volt az első hosszabb versenye, hiszen tavaly már teljesítette a görögországi Spartathlon 246 kilométeres Athén és Spárta közötti ultrafutó versenyt is, illetve 2016-ban a legnagyobb hazai ultrafutó versenyen az Ultrabalatonon -ami 221 km- egyéniben a második helyet szerezte meg. Ezúttal törökországi élményeiről mesélt nekünk.

-Hogyan jött az ötlet? Mi vezérelt, hogy benevezz egy ilyen terep ultra futóversenyre?
-Kicsit beleuntam az aszfaltos ultra versenyekbe, és szerettem volna mást is kipróbálni. A Spartathlonra egy sérülés miatt nem mertem vállalkozni tavasszal, mert amikor el kellett dönteni, hogy indulok-e, még kétséges volt, hogy rendbe jövök-e. Aztán áprilisban Toscanában futottam, ahol egy 110 km-es távot teljesítettem, csodás panoráma mellett.

-Hogyan sikerült a felkészülésed? Edző segítségével készültél fel?
-Amint már említettem is, lesérültem. Egy combhajlító szakadás az, ami több mint egy éve akadályoz, ezért eleinte elég óvatosan lehetett csak terhelni a lábaimat. Edzőm, Lőrinc Olivér profi segítségével készülök időről-időre a különböző versenyekre. Szerencsére a körülményekhez képest, jól teljesítek. 

-Hogyan sikerült a verseny?
-Október 20-án a Salomon Cappadocia Ultra-Trail-en vettem részt, mely egy alföldi futónak tud meglepetéseket okozni, hiszen 3700 méter szint van a pályában. Most tanulom! A terep futásban az a jó, hogy változatos nincs két egyforma lépés, de ugyanakkor pont ez benne a nehéz is. Ebben a sportban sokszor az ember, max pulzuson, négykézláb mászik meg egy emelkedőt, viszont a táj kárpótol mindenért. Ez a verseny, az Ultra Trail World része, mely  összesen 21 versenyből áll.

-Holtpontod volt-e? Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?
-A verseny 1100 méterről indul és felmegy párszor 1700 méterig is. Ez tulajdonképpen egy vulkanikus táj, amit a csapadék formál. Itt vannak az úgynevezett tündérkéményeknek nevezett képződmények is. Úgy 70 kilométernél az egyik fennsíkon elkapott egy komoly jégeső, felázott a talaj, melyen futni nem lehetett. Mire a következő checkpointhoz értem szinte kihűltem, segítséget kellett kérnem. Vajda Zoltán, kiváló ultrafutó barátom és feleségem siettek a segítségemre, így tudtam folytatni a versenyt. Sajnos vesztettem 1,5 órát, az időterveim elszálltak, így a 80.hely körül értem célba a közel 300 versenyzőből.

-A versenynek voltak esetleg speciális szabályai?
-Kötelező felszerelést kellet vinni magunkkal: 1 liter víz, mentőfólia, esőkabát, síp, telefon, pohár, fejlámpa, elem volt nálunk. Ezek voltak azok az eszközök, amit bárhol ellenőrizhettek és kizárhattak, ha nem volt meg a szintidő.

-Mesélnél a jövőbeni terveidről is?
-Idén már csak kisebb verseny, vagy túra van tervben. Jövőre, ha minden rendben lesz, akkor februárban a hegyi terepfutó versenyen, a Transgrancanaria Ultra-Trail 128-km 7500-m +szint, illetve júniusban a Salomon Ultra-Trail Hungary versenyeken szeretnék indulni.

Jó egészségben megtett sok-sok kilométert kívánunk még! 

B.D.