Tanyavilág. Kutyák rohangálnak a gazban a házaktól több száz méterre. Egyszer csak lövések dörrennek és két kutya ott marad, a többi elszalad. Vadászok lépnek elő a sűrűből, a kutyákat feldobják a terepjáró platójára és elviharzanak.
Tragikus, hasznos, ritka vagy mindennappos esemény ez? Szeretném körbejárni, hogy miért kerülhet arra sor, hogy a magyar pusztán kutyákra fegyvert emelnek.

Kiindulópont: az eset vadászterületen történt. Tehát nem belkertben, állattartó telepen vagy más, védett helyen.
Elsőként a vadászati törvény ide vonatkozó passzusát szeretném idézni: 1996. évi LV. törvény

a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról, 37/B. §:

(…) “(4) A vadászterületen a vadász a vadállomány védelme érdekében – a vad elfogására, elejtésére megengedett vadászati eszközzel – elfoghatja vagy elejtheti, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség

  1. a) a vadat űző vagy a vadat elejtő kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, továbbá
  2. b) fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy macskát.

Mit is jelent ez pontosan? Nos, korábban a kóbor kutya és a kóbor macska volt az egyik legtöbb gondot okozó állat a vadászterületen, így dúvadnak minősült, állományait (igen, néhol már állományról beszélhetünk) apasztani kellett.
Sajnos manapság is sok gondot okoznak a kóbor állatok, melyeknek nem szabadna erdőn-mezőn előfordulniuk. Ahol megteremnek ezek az állatok, azok az elhagyatott, vagy csak részben látogatott tanyák.

A kutyának (és macskának) ugyanis az ember mellett a helye. Családtag, akár tetszik, akár nem, mely ténynek tudományos alapja is van. Rosszabb esetben pedig jön a kóborlás. A gazdátlan kutya, ha erdőre-mezőre kijut, akkor a vadállomány egyik legnagyobb pusztítójává válik. Az ősi ösztönök szerint falkába tömörülnek és vadászni kezdenek, de nem tudnak olyan hatékonyan ölni, mint a farkas, mert nem tanulták meg. Ennek következtében a kiszemelt prédának borzasztó szenvedést okoznak, gyakran például még élve elkezdik elfogyasztani.

További probléma a futó/sétáló/kiránduló emberek megtámadása, kergetése, fenyegetése. Ugye nem kell taglalni ennek pszichikai és fizikai hatását? Az állatorvosok szerint a tanyasi kutyák jelentős része nincs is beoltva. Mivel pedig rendszeresen érintkeznek / érintkezhetnek fertőzött vaddal, harapásuk fokozottan veszélyes az emberre. Oltásukhoz hasonlóan chippelésük, azaz azonosításuk is hiányos, így mind tulajdonosuk, mind pedig ellátottságuk lekövethetetlen. Akkor pedig minek vannak rendszabályok és a törvények?

De ne legyünk egyoldalúak!

Következzék pár gondolat a vadőr és a vadászok felé is! Tehát a kérdések továbbgondolásra:

  • Hogyan győződik meg a vadőr arról, hogy a kutya tényleg gazdátlan-e?
  • Ki ellenőrzi a vadőr jogos viselkedését?
  • Hogyan kell eljárni a lelőtt kóbor állat tetemével?
  • Hol húzódnak a háziállat-társálat-ragadozó határok?

Káposzta Lajos
(Képeink illusztrációk)