Interjú Stenczel Sándorral a teljesítménytúrákról és a zarándoklatokról.

-Köztudott Kecelen, hogy túrákat, legfőképpen zarándoklatokat vezet. Milyen elhatározásból indul neki egy útnak?
-40 éve túrázom, családdal, barátokkal. Úgy 10 éve a lábammal egészségügyi probléma adódott… ”Akkor hamarosan találkozunk a műtőben” – mondta az orvos, de én azért is másképp gondoltam a jövőt, és hamarosan túrázásra fordítottam minden erőmet. 
Mindjárt magashegyi túrákba kezdtem: Kárpátok, Keleti-Alpok, Kriván (Magas-Tátra, Szlovákia). Ismerősöknél láttam, hogy nemcsak teljesítménytúrázni lehet, hanem spirituális forma is létezik, vagyis zarándoklat. Belegondoltam, milyen jó is lenne a mozgást összekötni önmagam belső megismerésével is, a befelé fordulást megtapasztalni az úton, amikor nehéz a terep, esik az eső, hideg vagy éppen 40 fok van, akkor feszegetjük a saját határainkat, akkor tanuljuk meg a saját lehetőségeinket.
Egy ideje ismerősök, érdeklődők számára szívesen szervezek csoportos kisebb, nagyobb túrákat.

Többször végigjárta már keceliekkel a három különböző hosszúságú, Keceli Keresztek Útját?
-Igen, minden évben. Van egy lelkes kis csapat, ők mindig velem tartanak.

-Mit jelent a Magyar Zarándokút? Járt már ezen?
-Ez Esztergomtól Máriagyűdig vezet, négyszer csináltam végig. Négy oklevelem van és ezért kaptam meg „Az év zarándoka” címet 2016-ban.

-Hol járt még?
-A Máriaút egy részét is megtettem már, ez tulajdonképpen, ha térképen nézzük, akkor egy kereszt alakú zarándokút nyugat-keleti irányban, Mariazelltől Csíksomlyóig, a másik tengely pedig észak-déli irányban a lengyel fekete madonna városától, Częstochowa-tól Medjugorje-ig tart. Ez nagyon hosszú, de ennek bizonyos szakaszait is bejártam már.

A zarándoklatok során a lelki feltöltődés és önmagunk mélyebb megismerése a lényeg

-Útjairól tart képes beszámolót is?
-Több élménybeszámolót tartottam már a könyvtárnál a Keceli Közklub tagjai számára, valamint néhány útról meséltem már a munkahelyemen, a Csendes Ősz Idősek Otthonában, az ott szervezett idősek klubjában.

-Legutóbb hallottuk, hogy végigment a Kéktúra útvonalán. Meséljen erről!
-Az Országos Kéktúra Hollóházától Írottkőig tart, 1160km hosszú, ez az alföldi Kéktúrával és a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrával együtt alkotja az Országos Kékkört, 2570 km. Ezt teljesen végigjártam.
Útközben hivatalos bélyegzőfüzetet vezetek, ezzel bizonyítom az ellenőrzőpontokon beszerzett pecsétekkel az egyes távok megtételét. Az évek alatt három ilyen füzetben összesen 271 bélyegzést végeztem, ezeknek a helyét itthon egy kifüggesztett nagy térképen színes rajzszögekkel jelölöm. Érdekes látni így egyben, mennyi felé jártam már.

Hogyan és mennyi idő alatt járja végig az utakat? 
-Az Országos Kékkört (összesen 2570 kilométert) végig gyalog 2017. október 21-én kezdtem és 2019. január 26-án fejeztem be. Ezt egyfolytában nem lehetett, hanem szakaszonként. Az ismertető is több hónapos túrának sorolja be. Ebben a leghosszabb szakasz folyamatában 10 nap volt. A Magyar Zarándokutat (ami 430 km) 14 nap alatt tettem meg, eddig 4 alkalommal. A Keceli Keresztek Útját viszont kerékpárral és gyalogosan vegyesen.

Ezen a térképen minden kis színes rajzszög egy-egy túraellenőrzőpontot jelöl, melyeket Sándor már érintett útjai során

A Kéktúra zarándoklat volt vagy teljesítménytúra?
-Teljesítménytúra, de zarándoklatnak is felfoghatjuk, mert nekem személy szerint sokat adott. Nagyon nagy a fáradtság.

-Milyen érzés amikor végigmegy egy kijelölt úton?
-Katartikus, leírhatatlan… ha végigérek, mindig egy „csúcssörrel” jutalmazom meg magam.

Volt-e valami különös esemény, különleges élmény az úton?
-Nagykanizsa környékén, a Zalai-dombságban megcsípte valami a lábamat, amikor megálltam pihenni. Nagyon be is dagadt, de mivel makacs, kitartó ember vagyok, a fájdalom ellenére is folytatni akartam mindenképpen az utat. Ráfáztam… végül mégis fel kellett függeszteni a túrát, hazajöttem és csak gyógyszeres kezeléssel lehetett helyrehozni a problémát.
Volt, hogy Kőrösnagyharsányban ellopták a bélyegzőfüzetemet röviddel az út vége előtt, az Alföldi Kéktúra alkalmával. Ez nagyon nagy eszmei értékű veszteségnek számít, ha odaveszik az ellenőrzőpecsétekkel majdnem teli füzet, de hála Istennek igen szerencsés körülmények közt, csodával határos módon megkerült végül. A túrázó vagy zarándok, ahogy járja a különféle vidékeket, nem csak változatos, szép tájakat lát, hanem gyalog az út során megtapasztalja a saját bőrén testközelből, hogyan élnek az emberek a világban, keresztmetszetet kap a társadalomról.

Ilyen egy erdei pecsételőhely a hivatalos túraútvonal ellenőrzőpontján

Hogyan készül egy-egy túrára?
-Előtte napokban mindig ráhangolódok, lelkileg és technikailag is fel kell készülni.
Szeretek korán elindulni, akár reggel 4-5 óra körül, így előző nap mindent össze kell pakolni. Feleségemnek köszönhetem a háttérmunkát, ő előkészíti a csomagot, de nemcsak a megfelelő öltözékről, felszerelésről, ételről gondoskodik, hanem igazából lelkileg is felkészít, sok biztatást ad, támogat a megvalósításban, sokszor elkísér vagy jön értem, ha vége a túrának, vagy ha gond van, vagy épp olyan a túra jellege, hogy szükség van autós kíséretre.

Gyalogosan bejárva egy vidéket sokkal jobban megismerhetjük, mintha csak autóval száguldanánk végig rajta

-Kik szoktak önnel menni?
-A zarándoklatokra és a Kék-Túrára mindig egyedül megyek. Úgy gondolom, igazi teljesítményt csak egyedül lehet nyújtani, mert akkor van alkalma az embernek elmélyülni a saját gondolataiban, valamint beosztania a saját erejét, hogyan érje el a célt. Az önmegvalósítás különleges formája ez. Zarándoklatokon kívül is szívesen megyek társasággal, ismerősökkel, barátokkal, családdal, teljesítmény -és egyéb túrákra… például legutóbb ilyen volt a Bartina Túra és a Téli Strázsa Túra.
Nagy büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy kisunokám, a 8 éves Barnabás nagy követőm lett a túrázást illetően. Teljesen önszántából jött velem, nem kellett hívni vagy netán noszogatni. Neki is van már saját túrafüzete, izgalmas feladat számára az ellenőrzőpontokon a pecsétek gyűjtögetése. Először a Budai-hegyekbe és a Pilisbe jött velem, legutóbb már a Kékesre, a Mátrába is elkísért, ami pedig nem könnyű terep.

A 8 éves Barnabás lelkesen túrázik nagyapjával, már a Kékest is meghódították együtt

-Nem fárad el, ha igen, mit tesz? Hol száll meg?
-De bizony van amikor át kell szervezni a napi betervezett szakaszt. Bonyolult szállást szervezni a be nem tervezhető változtatások, nem várt fordulatok miatt. Az Országos Kékkör nagyon jól ki van már építve, interneten elérhető mindenki számára egy adatbázisban a szállások listája.

-Mik a tervei? Hova megy legközelebb?
-Mindenképpen szeretném az Országos Kéktúrát újra végigjárni. Tervben van még nyugdíjazásom után Budapestről a csíksomlyói búcsúba a 40 napos, 900km-es csoportos zarándoklat. Távlati bakancslistás az El Camino, de ehhez sok idő és felkészülés szükséges minden szempontból. Majd ha nyugdíjas leszek. Először Magyországot szeretném még jobban felfedezni. A fokozatosság a lényeg, itthon is rengeteg érték van, ami még felfedezésre vár.

Varga Eszter
Fotók: Stenczel Sándor archívuma