Erről a zenekarról sok jót tudtunk elképzelni, amikor megnéztük a videoklipjeiket. És valóban: lendületes koncertjük még a késői időpont ellenére is mindenkit magával ragadott a KiskőrösFeszt első éjszakáján. Zenéjük az ír kultúrát idézi. És mi még? Erről beszélgettünk a Paddy and the Rats két tagjával.

Valamelyikőtök ír származása, vagy az ír zene szeretete vezetett benneteket ehhez a műfajhoz?

-Hirdetés-

Joey: Régen mi még nem alkottunk egy zenekart. Két miskolci zenekar tagjai voltunk és egyszer együtt turnéztunk, amikor a mostani énekesünk (Paddy) mutatott nekünk a jelenlegi dalainkhoz hasonló zenéket. Nagyon megtetszett ez a stílus, így elkezdtünk demo felvételeket (dalelőzeteseket) csinálni. Olyan jól sikerültek ezek és annyira megszerettük ezt az ír zenét, hogy megalapítottuk a zenekart.

Mit gondoltok, mivel foglalkoznátok most, ha nem lenne ez a zenekar?

Seamus: Most mindannyiunk számára ez a zenekar az első. Régen nekünk is volt úgymond polgári foglalkozásunk, de már akkor is a zenei világban mozogtunk. Néha még most is foglalkozunk más dolgokkal, de mindig a zenekar a legmeghatározóbb.

A zenekar két tagja Káposzta Lajossal és Káposzta Sárával

Ti magatok is „partyállatok” vagytok, vagy csak csinálni szeretitek a zenét?

Azt javaslom, hogy gyere el velünk mondjuk a következő három koncertre – ajánlja fel Joey, a zenekar gitárosa nevetve.

De viccet félretéve teljesen más amikor az ember a húszas és ha a harmincas éveiben zenél. A folyamatos turnézás nagyon fárasztó tud lenni és vigyáznia kell a zenésznek, hogy ne égjen ki teljesen.  Amikor még fiatal zenekar voltunk, volt egy olyan klubkoncertünk, ahol a rendes koncert után a pulton állva még egyszer előadtuk az egész műsort, az emberek pedig velünk együtt énekelték a dalainkat – idéz fel egy régi emléket Seamus, a dobos.
Ma már inkább csak a haza vezető úton való közös éneklésben merül ki a bulizás, mert mindannyian sietünk haza a gyermekeinkhez.

Hogyan írjátok a dalaitokat? Próbáljátok belevinni az ír tematikát a számaitokba?

Seamus: Szerintem ez nem ennyire „izzadtságszagú”, hogy mindenképpen bele kell „szuszakolni” valamit a dalokba, ami ír. Igazából az első két lemezünk foglalkozott erőteljesebben az ír témával. Folyamatosan próbáljuk szélesíteni a repertoárunkat és ebből kifolyólag már más folk elemek is bekerültek a számainkba. Alapvetően Paddy (az énekesünk) írja a dalok jelentős részét. Van egy elképzelése, amit megmutat, közösen átbeszéljük és aztán összejátsszuk. A szövegek általában élményalapúak és van, hogy valaki külön jelentkezik egy dalszöveg megírására. Szerintem fontos egy zenekarnál, hogy felismerhető stílussal és dallamokkal rendelkezzen.

Az együttes tagjainak mind megvan a „színpadi neve”, íme:
Paddy O’Reilly / Oravecz Kristóf – ének, akusztikus gitár (2008-tól)
Vince Murphy / Takács Péter – basszusgitár (2008-tól)
Joey MacOnkay / Maczonkai Géza – elektromos gitár, háttérvokál (2008-tól)
Seamus Connelly / Pongrácz Balázs – dobok, háttérvokál (2008-tól)
Sam McKenzie / Szabó Sándor Balázs – hegedű, ír síp, skót duda, mandolin (2008-tól)
Bernie Bellamy / Babicsek Bernát – harmonika, háttérvokál (2012-től)

Angol és ír művészneveitek vannak. Hogy jöttek ezek?

Joey: Kapásból, már a legelső évben elkezdtük bombázni a külföldi koncertszervezőket a dalainkkal és videóinkkal így népszerűsítve az együttest és letéve a külföldi pályafutásunk alapjait.
Ehhez nyilván olyan nevek kellettek, ami külföldiek számára is könnyen megjegyezhető. A nevét szinte mindenki magának választotta, kivéve a harmonikásunkat, akit mi neveztünk el.

A „Ghost from the barrow” / „Szellem a hordóból” című videoklipetekben látványosan látszik a leheletetek. Ez mesterségesen létrehozott, vagy valódi?

Ez a természet ajándéka, mivel a forgatáskor -5 fok volt kint. November eleje volt és már közel 20 órája forgattunk kint. Egy darab olyan sátor állt rendelkezésre, amiben volt egy valamire való hősugárzó. Ezeket a felvételeket sötétben kellett felvenni lámpák segítségével. Nagyon jól néz ki, tehát végső soron megérte akkor is, ha ezt ott egy kicsit másként gondoltuk…

A humoros harmonikás csatlakozását egy vidám elbeszélés keretében tudtuk meg:

Bernie előtt volt egy másik harmonikásunk, aki kilépett a zenekarból, ezért újat kellett keresnünk. Az alakuló ülésünket a Párizs-Texas kávéházban tartottuk Rejtő Jenő-i magaslatokban, ő pedig ezzel a mondattal indította a beszélgetést: „Mit szólnátok, ha meginnánk egy pár pálinkát?”
Egymásra néztünk és szinte már tudtuk, hogy ő lesz a mi emberünk, és lám: ma este is ott volt a színpadon.

Káposzta Lajos — Káposzta Sára
Fotók: Szentgyörgyi Ábel