A zenéjük már-már legendásnak minősül a magyar rock világában. Meglep valakit, hogy még mindig ekkora sláger pl. Az élet a legjobb méreg vagy a Mennyország Tourist? A mai napig minden bulin elhangzik és szinte nincs olyan ember, aki legalább a refrént ne ismerné fel. 

Előttem a Tankcsapda, köztük az alapító tag Lukács László. Még néhány perc a koncertig, de odaállnak a mikrofonunk elé: beszélgessünk! Az első kérdés a megalakulásra vonatkozik: 1989. Gondoltátok volna, hogy lesz még 2019 is?

-Hirdetés-

Húszéves srácokból álló csoport nem gondolkodik azon, mi lesz harminc év múlva. De a rock and roll konzerválja és ösztönzi is az embert. Mi nem retro és nem trendi zenekar vagyunk: mindig igyekszünk újabb dolgokkal előrukkolni! Ha minden évben ugyanazokat a köröket futnánk, előbb-utóbb beleunnánk, kiégnénk. Ez — mondhatni — önző érdekünk!

Mi kell a harminc év „ébrentartásához”?

Vannak tudatos és vannak ösztönös dolgok a zenekar életében. Ami tudatos, az a hétfőtől hétfőig tartó folyamatos elfoglaltság: próbák, zeneszerzés, interjúk, cikkek, marketing, felvételek, koncertek. Ha jó az, amit csinálunk, akkor az emberek szeretnek. Ha valakinél ez nem így van, akkor az eltűnik.

Amit ti csináltok, abban mennyire kell beleadagolni a szórakoztatást, a politikát vagy társadalomkritikát?

A társadalomkritika mindenképpen ott van: a véleményünket elmondjuk, mint minden valamire való zenész. És pártfüggetlenül kell mindezt megtenni. Hogy aztán ki mit gondol ebbe bele, vagy kinek hogy „fájnak a mondatok”, az már az ő dolga.

Harminc év. Mi lesz a tortán?

2017-ben volt két körszínpados koncertünk. Idén ősszel hat nagy vidéki városba megyünk el, ahová a technikát el tudjuk vinni. Budapest ebből most kimarad, igyekszünk vidékcentrikusan ünnepelni. Aztán van itt más is: pár hete jelent meg a Liliput Hollywood – A kendőzetlen igazság című könyv. Ebben egy pszichológus „szedi szét” a Tankcsapda utóbbi nyolc évét. Szerepelnek benne sérelmek, élmények, üzlet, marketing, a zenélés szép és csúnya dolgai, sztorizás, közben pedig három zenész együttélése — útközben, öltözőben, színpadon, a magánéletben. Még nekünk is kemény volt összerakni az anyagot!

Improvizáltok a színpadon, vagy minden a forgatókönyv szerint megy?

Nem jellemző ránk az improvizáció, de ha kell, akkor természetesen megoldjuk. A másik válaszunk (nevetés): A zenekart mindig az örökös változás mozgatta. Csak két dolog állandó: Lukács László és a P-betű.

Hogy indul a koncertetek a színfalak mögött?

Egy kézfogás koncert előtt mindig van! Ez a barátság és a zenész összetartozás jele. Aztán irány a dübörgés!

Káposzta Sára — Káposzta Lajos
Fotós: Szentgyörgyi Ábel