A VIRA minisorozattal kívánja bemutatni az olvasóknak a kiskőrösi és környékbeli fiatal vállalkozókat. Igen, ifjú koruk ellenére ők nem költöztek el külföldre vagy a fővárosba (esetleg megjárták, de hazajöttek), hanem itt, városunkban vagy legalábbis a környéken próbálnak szerencsét, sokan közülük egészen szép eredménnyel. Ezért olyan fiatalokat keresünk meg a térségben, akik családi vagy önálló vállalkozásba kezdtek és itt képzelik el jövőjüket a továbbiakban is.

-Hirdetés-

Tagai Timi megküzdött azért, hogy ma Kiskőrös egyik legkeresettebb gyógytornásza legyen. Sajnos azzal kellett szembesülnie, hogy diplomával a kezében, egy nagyon keresett szakmával sem tudott elhelyezkedni. Önkéntes munkát is vállalt, hogy fejlessze tudását, hogy embereken segítsen, akik a legkülönfélébb problémákkal keresik fel. Amióta pedig sikerült elhelyezkednie, sorra találják meg a lehetőségek, Timi pedig nem pihen. Mindenkinek segíteni szeretne tudása legjavából és ehhez bizony időt és energiát sem kímél magától.

Timi: „A munkám nagyon változatos. Nemcsak gerincbetegek érkeznek hozzám, hanem mindenféle más területről is”

VIRA: 28 éves korodra hírnévre tettél szert a városban. Majdnem patikus lettél, aztán megküzdöttél a diplomás munkakeresés csapdájával is, holott van kereslet a szakmádra. Mesélj kicsit az utadról!

T.T.: Kiskőrösön jártam a Petőfi Sándor Általános Iskolába, majd a Petőfi Sándor Gimnázium hatosztályos tagozatára. Mindig is érdekelt az egészségügy, mivel édesanyám gyógyszertári szakasszisztens és a tantárgyak közül is a biológia és a kémia felé húzódtam. Gondolkoztam az orvosin, gondolkoztam már ekkor a gyógytornász szakmán is, de a legbiztosabbnak a gyógyszerészet tűnt, mivel anyukám által beleláttam és akkor még nem is volt ennyi képzett ember a szakmában mint manapság. Az orvosi hivatással járó felelősséget nem mertem vállalni. Úgy éreztem, ha bárkin nem tudok segíteni vagy az én hibámból halna meg a beteg, azt nem bírnám elviselni. A gyógytornász szakról meg érdekes módon többen lebeszéltek, mondván hogy nehéz vele elhelyezkedni. Végül felvettek a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára, ami nem ment a várakozásaimnak megfelelően. A középiskolai évek alatt viszonylag kevés tanulás mellett is jól tudtam teljesíteni, de itt ez kevés volt. Hamar rá kellett jönnöm, hogy hiába mentem jó iskolából jó eredményekkel, a csoporttársaim nagy része gyakorló gimnáziumokba járt, kifejezetten erre az egyetemre készültek már középiskolában is, így nem tudtam velük felvenni a versenyt. Hiába tanultam hajnalokig, nem volt sikerélményem és a lelkesedésem is alábbhagyott. A családom egyébként támogatott, biztatott, amíg úgy látták, hogy ezt akarom csinálni. 1,5 év után végül beláttam, hogy nem jól választottam, nem ez az én utam, nem érdekel amit tanulok és éppen ezért nem is vagyok jó benne. Átjelentkeznem a Semmelweis Egyetemen belül az Egészségtudományi Kar Gyógytornász Szakára. Ebben is megvolt a rizikó, hogy mi lesz, ha ez sem az én utam. De egyetlen percre sem bántam meg a döntésem. Ott végre megvolt a sikerélményem, szerettem amit tanultam, így jó jegyeket is kaptam, végig ösztöndíjas voltam. Érdekelt ez a világ: az anatómia, a biológia, az élettan stb. A mai napig járok továbbképzésekre, amiket már én választhatok magamnak, mind egytől egyig nagyon érdekesek. 4 év alatt elvégeztem az egyetemet és valóban szembetaláltam magam azzal amivel riogattak, hogy nem könnyű vele elhelyezkedni itt Bács-Kiskun megyében. Elsősorban a kórházakba jelentkeztem, magánútra nem gondoltam akkor még, szerettem volna először tapasztalatot szerezni, nem hittem, hogy egyedül is helyt tudnék állni. Vállalkozást pedig pláne nem indíthattam, ugyanis gyógytornászként 2 év szakmai tapasztalat kell egy vállalkozás beindításához. Budapesten lett volna lehetőségem rögtön miután lediplomáztam, ahol a szakdolgozatom írtam, ott szerették volna ha maradok, de elég volt már a fővárosból és a párkapcsolatom is idekötött. Az egész napos utazás, zaj, tömeg, csupa ismeretlen ember az utcán nagyon kimerített már, nem tudtam ott elképzelni az életem. Én szeretem Kiskőröst, ide szerettem volna hazajönni, élni és dolgozni.

(Fotó: Fülöp Dávid)

VIRA: Ennyi megpróbáltatás után végül hogyan találtad meg az álommunkádat?

T.T.: Pont sehol sem kerestek gyógytornászt a megyében a kórházakban, de itt Kiskőrösön sem. Ha nincs pozíció a kórházban, ők nem vesznek fel plusz embert. Így elkezdtem a Kiskőrösi szakrendelőben dolgozni mint önkéntes gyógytornász, fizetés nélkül, csak hogy gyakorlatban maradjak, és rengeteg dolgot tanultam az ottani gyógytornászoktól. Közben pedig titkon reménykedtem, hogy valahol lesz hely, hogy szükség lesz rám. Amíg keresgéltem és várakoztam, addig betanított munkásként szereztem némi zsebpénzt magamnak délutánonként az egyik kiskőrösi gyümölcsfeldolgozó cégnél. Mindeközben érdeklődtem elég gyakran Kuti Tamásnál az akkor még csak leendő Shredx Fitnessel kapcsolatban. Nyitáskor még nem volt tervben gyógytornász alkalmazása, de a későbbiekben mindenképpen szerettek volna, látták benne a lehetőséget. Így eleinte recepciósnak vettek fel a fitneszterembe, mellette pedig szabadidőmben Gymballt, illetve Gerinctornát tartottam csoportos óraként. Egyre több embert ismertem meg és a csoportos órák miatt egyre többen érdeklődtek a végzettségem felől. Volt aki vállfájdalommal, más derékpanaszokkal keresett fel, így egyéni gyógytornát is kezdtem vállalni. Egyre többen jöttek hozzám olyannyira, hogy már nem bírtam párhuzamosan helytállni a recepciós tevékenységemben és a tornáimon is. Válaszút elé érkeztem és Kuti Tamás adott nekem esélyt főállású gyógytornászként a Shredx-ben, ami számomra beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

VIRA: Milyen problémával keresnek fel téged?

T.T.: Teljesen vegyes a pácienseim köre, nincs egy konkrét kategória. Van tizenéves gerincferdüléssel küzdő gyerek, a hetvenes éveiben járó kopásos eredetű gerincproblémával küzdő hölgy, porckorongsérves beteg, de van vállműtöttem, elülső keresztszalagszakadással műtött páciensem, olyan kismama, aki még szülés előtt áll, illetve kismama már szülés után szétnyílt hasizommal, lúdtalpas gyerekek, csípőprotézises beteg… Van aki már csak erősíteni jár, mert az alapproblémából sikeresen felépült. Pont ezt szeretem benne, hogy a munkám nagyon változatos, hiszen nemcsak gerincbetegek jönnek, hanem mindenféle más területről is. Egyedül a picikkel nem foglalkozok, mert az már nagyon speciális terület.

(Fotó: Fülöp Dávid)
(Fotó: Fülöp Dávid)

VIRA: Ezek szerint a hosszú várakozás, hogy megfelelő munkahelyet találj, meghozta a gyümölcsét, de idővel meg már túl sok lett a feladatod?

T.T.: Nemrég a sok megkeresés miatt, ami a gyógytornát illeti, abbahagytam a Gymball csoportos órákat. És pont amikor elhatároztam, hogy visszább veszek a tempóból, lazítok a beosztásomon, a vállalt dolgaimon, jött egy megkeresés, ami még picit a jövő zenéje. Egyelőre nem szeretnék sokat elárulni róla, csak annyit, hogy prevenciós jellegű feladatokat fogok ellátni néhány környékbeli kisebb településen egy egészségügyi team tagjaként. Először egyébként nemet mondtam a megkeresésre, mondván hogy az utóbbi időben túlvállaltam magam, ráadásul vállalkozó sem vagyok, ami előfeltétele volt ennek a lehetőségnek. Végül egy kis gondolkodás után úgy döntöttem belevágok, ez adta meg a kezdő lökést a saját vállalkozásom elindításához.

VIRA: Tehát munkát kerestél, majd lazítottál a gyeplőn, de addigra megint új feladatokat vállaltál be. Valahogy a sors sem szeretné, ha pihennél. Most akartál lassítani Timi, ehhez képest rögtön három dologban vagy benne.

T.T.: Igen (nevet). A Shredx-ben főállásban dolgozok továbbra is, közben itt van a kialakuló félben lévő prevenciós lehetőség, ami talán augusztusra testet ölt már. És miután egyéni vállalkozó lettem, belekezdtem a házhoz kijáró gyógytornába is. A napokban elkészül a honlapom, hogy minél több információ legyen elérhető az általam tartott gyógytornákról. Ezt felkeresve könnyebben vehetik majd fel velem a kapcsolatot a páciensek, eddig ugyanis csak szájhagyomány útján terjedt az információ, a betegek adták tovább egymásnak az elérhetőségemet. Kiskőrösön, valamint 30 km-es vonzáskörzetében kimegyek házhoz, gondolva azokra, akik annyira friss műtét után vannak, hogy nem tudnának bejönni Kiskőrösre a Shredx Fitnessbe (vagy a szakrendelőbe), de szükségük van gyógytornára.

(Fotó: Fülöp Dávid)

VIRA: Soha nem bántad meg, hogy ezt végezted? Nem volt más álommunka? Külföldi lehetőség esetleg?

T.T.: Nem igazán. Nekem az egészségügy konkrét célom volt. Nem vonz külföld sem, bár talpraesettnek tartom magam, biztos boldogulnék valahogy. Amit eddig elértem, azért is keményen megküzdöttem és magamnak tapostam ki, külföldön mégsem tudnám magam elképzelni. Engem a család és a barátok itt tartanak Kiskőrösön. A párom nagyon sokat segített, támogatott abban hogy idáig eljussak, mindig húzott, ha már az energiáim végén voltam, ugyanakkor segített abban is, hogy megtanuljak időnként nemet mondani, mert gyakran előfordult, hogy túlvállaltam magam.

VIRA: Folyamatosan képzed magad?

T.T.: Igen, nekünk egyébként kötelező is a folyamatos szakmai tudás frissítése, szinten tartása, amit egy pontrendszeren keresztül követnek. A manuálterápiát nagyon szeretném elvégezni. Egy laikusnak úgy tudnám legegyszerűbben megfogalmazni, hogy ez hasonló a csontkovácsoláshoz (sok tévhit és fogalomzavar van is ezzel kapcsolatban), ez lenne a fejlődés csúcsa számomra. Illetve van néhány olyan továbbképzés, amiknek egy részét már elvégeztem. Ilyen például a McKenzie terápia, amiből egyelőre csak a lumbalis gerinc (deréktáj) problémáival foglalkozom, de tervezem bővíteni a palettát a többi modullal is, melyek kitérnek a nyak és a végtagok terápiájára is McKenzie módszerrel.

Timi sokat küzdött azért, hogy jó legyen a szakmájában. Kitartása meghozta a várt eredményeket. Viszont folyamatosan fejleszti magát, hogy egyre több területen tudjon segíteni

VIRA: Most benne vagy sok projektben. 5-10 év múlva hol képzeled el magad?

T.T.: Szeretném ha a prevenciós munka kiforrná magát és lehetőségem lenne minél több emberhez eljuttatni a mozgást, megelőzve a későbbi problémákat, vagy akár iskolai szűréseken, már a korai stádiumban felfedezni a mozgásrendszeri elváltozásokat, majd adekvát terápiát nyújtani rájuk. A vállalkozásomat is bővíteni szeretném, amennyire az időm és energiám engedi. És persze a konditerembeli munkámat sem szeretném elhanyagolni, hiszen innen indultam igazán. Itt fejlődött ki bennem az igazi gyógytornász. Sokat küzdöttem érte, hogy jó legyek a hivatásomban, hiszen (a kezdeti önkéntességet leszámítva) nem volt mellettem gyógytornász aki utat mutatott vagy betanított volna. Ha számomra új esettel, problémával találkoztam, elővettem a könyveimet, jegyzeteimet és igyekeztem fejleszteni magam a betegeim mihamarabbi gyógyulása érdekében. Közben pedig épül a Shredx Fitness második épülete, abban is remélem lesz teendőm majd.

VIRA: Timi, beteljesült az álmod. Gratulálok! Konklúzió az elmúlt időszakról?

T.T.: Sohasem gondoltam, hogy 4 év alatt eljutok ide. Most vagyok 28 éves. Beletettem minden időmet és energiámat, de már kezdem látni, hogy ez megtérül. Ha minden marad így, ahogy most van, nekem az már tökéletes.

DéKá