Önkéntesek újították fel a csengődi képző központot

Lángné Csikós Erzsébet és férje, Láng János, az évtizedekig nagyvárosban élő pár – miután több települést megnézett a környéken – a csendes, hangulatos kis falut, Csengődöt választotta lakhelyül. Tavaly tartották az esküvőjüket a település közösségi színterén, a képző központban, a helyiek által tűzoltószertárként ismert épületben. Látva a termek leromlott állapotát, a lagzi után azonnal felajánlották segítségüket.

-Hirdetés-

Mivel János festő, én pedig a házfelújításunk során egyet s mást megtanultam mellette, úgy döntöttünk, hogy önkéntes alapon kifestjük az épület helyiségeit – kezdi Erzsébet, akit Böbeként ismer és szólít mindenki.  

Kiválasztottuk az egyes helyiségekbe a színeket, és a falak javítása után nekiláttunk a festésnek, mázolásnak. Egy hétvége alatt elkészültünk mindennel. Jómagam varrónő vagyok, így az épület ablakaira a függönyöket is elkészítettem: a szín, az anyag kiválasztásától kezdve a szabáson át azok megvarrásáig és a festés utáni felhelyezéséig mindent magam csináltam. Igyekeztem figyelembe venni a helyiségek funkcióját, törekedve arra, hogy a textília ne legyen túl ünnepélyes, de nagyon hétköznapi se, a színek is semlegesek, de kellemesek legyenek, és harmonizáljanak a falak színeivel is.

Amikor arról kérdezem, hogy miért áldozza fel valaki a szabadidejét, hiszen mindenkinek abból van a legkevesebb, Böbe gyors és határozott választ ad: szerinte valamiben mindenki tud segíteni, valamit mindenki tud adni a hozzáértéséből, tehetségéből, idejéből: mindenki képes tenni a közösségért.

Csak nyitott szemmel kell járni, és észrevenni, ha valami lehetne jobb is, és tudomásul venni, hogy rajtunk is múlik az, hogy milyen környezetben élünk – mondják szinte egyszerre férjével, aki közben a létrával araszolva épp a mennyezeten dolgozik. – Nekünk nem esik nehezünkre a munka, szeretjük, amit csinálunk, és szívesen segítünk, ha megtehetjük. Amikor felajánlottuk a segítségünket, polgármester úr annyit kérdezett, hogy mire van szükségünk a munka megkezdéséhez, ugyanis az önkormányzat biztosította az anyagot és az eszközöket egy részét is.

Valóban, Csengőd Község Önkormányzata részéről örömmel fogadunk minden felajánlást, kezdeményezést, legyen az egy féltve őrzött családi emlék a helytörténeti gyűjteménybe, az illető valamilyen szakértelme, tudása, ötlete, vagy – ami ma a legértékesebb mindenki számára – az ideje – erősíti meg Lajter Ferenc polgármester a mondottakat.

A képző központ teraszának és az épület egészének a viharokban megrongálódott tetejét júliusban szintén önkéntesek – Digner Szabolcs,  Kohut Csaba, Kohut Dávid és Velez Béla – közreműködésével javítottuk meg, és most örömünkre belülről is megújult a sok csengődi rendezvénynek otthont adó épületünk, melyben két terem, egy konyha és mosdók találhatóak. Úgy vélem, az önkéntességnek, az összefogásnak és annak, ha valaki önszántából tesz a településéért, a munka eredményén túlmutató értéke is van: hiszen ezután még jobban ragaszkodni fog, kötődik a helyhez, amely az otthona – fogalmaz a polgármester.

Lángné Böbe keze munkáját a helyi takarékszövetkezetben is otthagyta: a pénzintézet ablakait is ő öltöztette új „ruhába”. – Mobil varrónőként dolgozom, a műhelyem mellett bemutatótermem is van, de legszívesebben a helyszínen mérem föl az igényeket – mondja. –  Visszatérve az önkéntességre: én úgy látom, hogy sokkal több embernek módjában állna segíteni, mint aki megteszi, és van, akit nem is a nemtörődömség tart vissza, hanem a bátortalanság – zárja gondolatait Böbe.

Bár azt tartja a mondás, hogy egy fecske nem csinál nyarat, azért a jó példa ragadós: minden bizonnyal leszünk, akik követjük a példájukat, és merünk segíteni, a közösségünkért, a lakóhelyünkért kicsivel többet tenni.

KN