Napjainkban már kevesen szánják rá magukat, hogy a tűzhely mellett állva órákig kavargassanak, mire elkészül a lekvár. Egyszerűbb a boltban megvenni készen. Igaz, hogy az nem olyan, mint amilyent nagyanyáink főztek régen.

-Hirdetés-

Turbucz Lászlóné Erzsike nénit kérdeztem a régi idők lekvárfőzéseiről szeptember 7-én a keceli Csendes Ősz Idősek Otthonának kertjében, ahol a Városi Könyvtár és Művelődési Ház, valamint a Fresh Fruit TÉSZ szervezésében ügyes kezű asszonyok, segítő férfiak, a családjaik apraja-nagyja keverték, kavarták a 2019. év keceli szilvalekvárját.

Erzsike néni, hogyan főzték otthon régen az „igazi” szilvalekvárt?

A falu szélén laktunk. Saját szilvafáink voltak. Csak a fáról szedett, egészséges szemeket használtuk fel. Ki kellett magozni. Nem daráltuk meg, hanem nagy üstben kora reggeltől késő délutánig egymást váltva kevertük. Tartósítószert, cukrot nem tettünk bele. Addig kellett keverni, amíg elég sűrű nem lett.

Milyen fajta szilvából készült a lekvár?

Kinek milyenje volt, abból főzött.

Milyen eszközök kellettek hozzá?

Már előző napon előkészítettük az üstházat, a bográcsot, külön erre a célra a lécekből házilag készült keverőt, az edényeket, amibe töltöttük a kész lekvárt.

Mire kellett vigyázni főzés közben?

Állandóan, körkörösen kellett keverni, hogy mindenütt érje a keverő az alját, hogy le ne kapjon, vagyis le ne égjen, mert ha leégett, akkor el lehetett dobni az egészet. Egyenletes tűzre volt szükség.

A ház asszonya egyedül csinálta ezt a munkát?

Az egész család minden tagja kivette a részét belőle. A nagymama koordinálta a munkálatokat. Amikor köcsögökbe, később üvegekbe szedtük a lekvárt, nem kötöttük le, hanem a még meleg kemencébe vagy sütőbe beraktuk, hogy megbőrösödjön a teteje.  Saját magát zárta le a lekvár.

Igaz, hogy évekig elállt?

Egész évben vihettük az iskolába tízóraira a szilvalekváros kenyeret. Idővel ez a sűrű lekvár úgy megkeményedett, hogy késsel kellett kivágni.

Milyen ételekben használták fel a szilvalekvárt?

Legismertebb a gombóc, de bukta, kalács, pite is készült szilvalekvárral. Nagyon jó hatással van az emésztésre. Éhgyomorra kell enni belőle és vizet inni rá. Hatásos. Használhattuk cserépkályha fugázására is, mert olyan jól ragad, szigetel.

Szokott-e otthon most is szilvalekvárt főzni? Mi a véleménye az adalékanyagokról, az automata befőző készülékről?

Szoktam, csak keveset és úgy, hagyományosan. Ezek az új szerek, meg eszközök azoknak jók, akik keveset főznek, meg kevés az idejük. A mai gyümölcsök is másabbak, mint a régiek voltak. Ezekhez kellenek.
Vannak, akik a kifejtett szilvával a nagy lábast beteszik a sütőbe és délutánra, mire hazaérnek a munkahelyről, nyolc óra múlva kész a lekvár.

Erzsike néni sokszor segítője, szervezője, aktív résztvevője a város, a Művelődési Ház, az Idősek otthona rendezvényeinek. Most is itt találjuk egy szorgoskodó közösségben, ahol segíteni tud. Varrónőként ismert a városban. Most is csodaszép kötényt kötött az alkalomra.

Ezt nem én, még a Darázs Manci varrta, ehhez a kázsmér szoknyához ilyen kötény illik. Van hozzá slingelt kötény is, azt a Fülöp Mari és én magam varrtam és hímeztem, ma a piros blúzt választottam hozzá, de máskor fehéret is szoktam.

Más ez a mostani főzés, mint a régi volt?

Igen. Most erre az alkalomra kész kimagozott szilvát kaptunk a Fresh Fruit TÉSZ-től. Megdaráltuk, mert így gyorsabban megfő. Most is bográcsban főzzük, de gázzal fűtünk alatta. Aki itt van, mindenki kiveszi a részét a munkából. Az elkészült lekvárt most csavaros tetővel zárt üvegekbe rakjuk. A nap segítői kapnak belőle. Későbbiekben ajándékként kaphatják a városi, és a művelődési ház rendezvényeinek vendégei. A programhoz tartozó Bringa-túra résztvevőit és a vendégeket frissen sült szilvás pitével és lekváros kenyérrel kínáljuk.

Erzsike néni! Kívánjuk, hogy még sokáig ilyen aktív, segítőkész résztvevője maradjon a keceli rendezvényeknek!

Varga Eszter