„Kiknek őrizgetjük szellemét, Mindazokért egy-egy gyertya égjen.” (Demjén F.)

Már hagyomány Kecelen, hogy halottak napja tájékán az utódok, volt kollégák, tanítványok gyertya-, mécses gyújtásával emlékeznek meg hajdani pedagógusokról, hitoktatókról, alkalmazottakról.

Ebben az évben november 5-én este lobbantak fel az emlékezés lángjai a II. János Pál Katolikus Általános Iskola és Óvoda udvarán álló díszkútnál.

2006 szeptemberében három vállalkozó és az akkori polgármester megbecsülésük és köszönetük jeléül állították az emlékművet, amelynek márványtábláin azok neve olvasható, akik Kecel újratelepítését követően legalább tíz éven keresztül tanították, nevelték a gyerekeket, segítették az oktató munkát.

Tápai Péter káplán – aki egyben az iskola hitoktatója – emlékezett meg az iskola egykori tanárairól, nevelőiről. A Zsoltárok Könyvéből vett idézettel szőlőmunkásként jellemezte a pedagógus-munkát, ahol nehéz feladat a növény formálása, gondozása, főként a metszése, hogy idővel beérjen a termése. Tisztelet jár érte az elődöknek.Az iskola énekkara szívhez szóló előadásával Illésné Márin Éva vezetésével, Grúber Noémi fuvolajátékával, Szabó Luca gitár kíséretével méltó hangulatot teremtett a megemlékezéshez.

Péter atya áldást kért a még élő nyugdíjas és a jelenleg dolgozó pedagógusokra.

Varga Eszter