Ahogy tavaly véget ért, szinte azonnal el is kezdték szervezni az ide Keceli Terepjáró Fesztivált a Négykerékhajcsár Off-Road Klub tagjai, Widner Attila főhajcsár vezetésével.

-Hirdetés-

A programot nézve az eddigi fesztiválokon szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a terepjárós kiállításra nem igazán volt érdeklődés, viszont nagyon sok energiát és időt kellett belefektetni a járművek ideszállítására, őrzésére, plusz területet biztosítani számukra, ezért ez elmaradt. Régen, mikor indult Magyarországon az off-road verseny szervezése és a fesztiválok kialakulása az úgy zajlott le, hogy volt pénteken egy éjszakai trophy, szombaton triálozás, vasárnap sárgyorsulás és szuper kupa. Kecelen, ha az off-road történelmi kezdetét nézzük, nem egyből, hanem jó pár év elteltével kezdődött a versenyek szervezése, ehhez jött hozzá a Bács-Trophy Bajnokság. Ezen a hétvégén már a 18. fesztiválunkat és a 14. Bács-Trophy Bajnokság negyedik futamát rendeztük meg. A Bács-Trophy miatt az előbb említetteket annyival egészítettük ki, hogy mikor délután beérkezik a versenyző, pihen egy kicsit, majd ha akar indulni a fesztivál versenyein is, elkezdheti a triál versenyeket és lehetősége van vasárnap befejezni. Ezért alakult úgy a program, hogy vasárnap is van triál. Habár a speciálokban volt egy két borulás és tört a technika, személyi sérülés nem történt. Mindenki mosolyogva távozott. A rendezvényünkkel teljes mértékben meg vagyok elégedve és nagyon szépen köszönöm a rengeteg segítséget a csapatnak és a támogatóknak! – számolt be nekünk Widner Attila.

„Kétféle terepjárós létezik: aki már felborult, és aki biztos, hogy fel fog borulni!”

Widner Attila főhajcsár testvérével Wiedner Viktóriával (balról) és lányával Widner Dórával

Nem jellemző, de előfordult már a Bács-Trophy Bajnokság történetében, hogy nem csak a navigátor, hanem a sofőr is hölgy, azaz egy hölgy páros versenyzik. Ilyen volt az elmúlt hétvégén a Kecel Ringen is Papp Nikolett és Kozma Viktória párosa.

Viktóriával beszélgettünk.

– A Soltvadkert Motorsport Racing Club tagjaként versenyzel, de volt némi kihagyás is. Milyen pozícióban vettél részt a versenyeken és mi volt az oka a kihagyásnak?
– Főként navigátor, de sofőrként is versenyeztem, tavaly volt tíz éve már ennek. Sofőrként a férjem navigált nekem, de volt ez fordítva is. Most a Nikivel indultunk és próbáltuk ki magunkat újra. Már egyszer voltunk ilyen felállásban, hogy Niki vezetett és én navigáltam egy zsanai versenyen. A kihagyás oka pedig hogy Patrikkal összeházasodtunk és született egy gyönyörű szépséges kislányunk Kozma Lotti.

– Patrikkal mindketten kihagytátok ezt az időszakot?
– Nem. Ő Dukai Gáborral folytatta és jól össze is szoktak. Kisebb nagyobb sikereket értek már el együtt. Ők maradtak is így ketten. Nikivel jó barátnők is vagyunk, nem csak versenyeken találkozunk.

– Milyen érzés volt újra ringbe szállni?
– Nagyon jó érzés volt újra navigálni. Niki is nagyon ügyes volt. Én azt gondolom, hogy jó páros vagyunk, jól össze tudtunk dolgozni, de van még mit tanulni. Niki édesapja épített egy Suzuki Vitara vázra egy open kategóriás versenyautót ezzel indultunk ezen a hétvégén.
Az autó erre a versenyre készült el. Niki húsz percet ült péntek délután benne hogy kipróbálja, és máris indultunk a versenyen.

A rajt pillanata. Balról Kozma Viktória navigátor, mellette Papp Nikolett sofőr

– Milyen eredménnyel zártátok a hétvégét?
– Még a rajtnál megbeszéltünk mindent hogy mit hogyan csinálunk, és a Niki hallgatott is rám. Természetesen elkísértek minket a fiúk is – Niki édesapja és testvére – hiszen több szem többet lát. Kívülről ők is segítettek kicsit. Ennek ellenére is az egyik éjszakai speciálban lecsúsztunk egy dombról és ott lett két karó és egy szalag hibánk. Nappal, annak ellenére hogy nulla hibával teljesítettük, nem sikerült javítanunk, így a kategória utolsó helyén végeztünk.

A Soltvadkert Motorsport Racing Club tagjainak egy része

– Ennek ellenére mégis mosolyogva beszélgetünk a történtekről. A csapatsátorban nagy az öröm, megosztanád velünk is az okát?
– Természetesen! Bár nekünk nem sikerült dobogóra lépnünk, a csapatból szinte mindenki másnak igen. Lett első, második és harmadik helyezettünk is a hétvégén, és mi együtt sírunk, együtt nevetünk, mint egy nagy család!

 

-K.Gy.-