A kiskőrösi származású Dulai Gyuri 2017-ben végzett a Táncművészeti Egyetemen táncos és próbavezető-modern társastánc szakon. 10 éve versenyez országos, megyei, klubközi és ranglistaversenyeken, az utóbbi 6 évben a Szilver TSE színeiben. Idén magyar bajnokok lettek, majd az Európa-bajnokságon megszerezték Magyarország első formációs érmét. Oroszországból, az Európa-bajnokságról hazaérkezve mesélt élményeiről a VIRA Magazinnak.

-Mikor és hogyan ismerkedtél meg a tánccal?
-13 éves koromban vettem részt életem első táncszakkörön az általános iskolában, amit Babenyecz Erika tartott nekünk. Az egyik fiú osztálytársam unszolására próbáltam ki, ő kért meg, hogy menjek el nézzem meg, próbáljam ki. Először ódzkodtam tőle, de később, amikor részt vettem az első foglalkozáson azonnal megtetszett. Amikor hazaértem a szakkörről még a szüleimnek is mondtam, hogy én innentől kezdve táncolni szeretnék. Örültek, hisz korábban ők is néptáncoltak, ugyanakkor először nagyon csodálkoztak, mert a judo után a tánc elég hirtelen váltás volt az életemben.

-Melyik egyesületnek vagy most a tagja? Mesélnél egy kicsit rólatok?
-Közel 6éve vagyok a szentesi Szilver TSE egyesület tagja. Kezdetekben egyéni társastánc kategóriában, július óta a formációs csapat tagjaként versenyzem. Általában heti kétszer, felkészülési időszakban olyan is van, hogy minden nap edzünk. Emellett létfontosságú az is, hogy jó kondícióba legyünk, hisz nagy állóképesség kell ahhoz, hogy 6 és fél percet végigtáncoljunk. Korábban sosem táncoltam formációban. Itt meg kell említenem, hogy nagyon fontos, hogy közös legyen a célunk, hogy jól tudjunk együttműködni, meg legyen az összhang, mind a párok, mind a párosok között. Nem elég az, hogy a magasságunk passzoljon, jól nézzünk ki együtt, a lánynak éreznie kell, hogy a fiú jól vezet és biztonságban lehet mellette, míg a fiúnak azt, hogy a lány segíti az ő munkáját. Edzőink: László Csaba, sokszoros magyar bajnok és Alexey Litvinov orosz formációs edző, aki már évek óta az elsők között szerepel csapataival.

-Gyakran vesztek részt versenyeken? 
-Amíg egyéniben táncoltam, addig nagyon sok versenyen vettem részt. Ez azt jelenti, hogy havonta kettőn biztosan. Mióta nem táncolok egyéniben csak formációban versenyzek, azóta sokkal kevesebbszer, általában csak háromszor-négyszer évente.
-Februárban két bajnokságon is részt vettetek, milyen eredményeket értetek el?–2018. februárban 3-án a Magyar Bajnokságon elsők, most az Európa-bajnokságon harmadikak lettünk. Február 25-én a Standard táncok Formációs Európa-bajnokságán Szocsiban egyedüliként mi képviseltük Magyarországot. Hatodik helyen jutottunk be a döntőbe, ahol két orosz, két német és egy fehérorosz formáció volt az ellenfelünk.
A döntőben a harmadik legmagasabb pontszámot kaptuk a pontozóktól, így az orosz Vera Tyumen és a német 1 TC Ludwigsburg mögött bronzérmet szereztünk.

-Milyen érzéssel tölt el a mostani siker?
-Ezt most így egy nappal az Európa-bajnokság után még nehezen tudom szavakba önteni, de nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hisz sikerült megszereznünk Magyarország első formációs érmét ezen a versenyen. Én pont aznap, február 25-én ünnepeltem a születésnapomat, ennél szebb ajándékot nem is tudtam volna elképzelni magamnak. 

-Milyen hosszú távú terveid vannak? Meddig szeretnél a táncparketten maradni?
-Most elsősorban a világbajnokságra koncentrálunk, amit november végén kerül megrendezésre Pécsen. Nagyon várjuk már így az Európa-bajnoki harmadik hely után, hisz hazai pályán fellépni mindig előny valamilyen szinten. Most az Európa-bajnokságon mindössze 15 percünk volt, hogy megismerjük a helyet, kipróbáljuk a táncparkettet. Nagyon gyorsan kellett elgyakorolnunk mindent, mert se előtte se utána nem mehettünk be a terembe. A pécsi helyszín ezért lesz számunkra nagy-nagy előny, mert ismerjük a termet, sőt még gyakorolhatunk is ott. A hosszú távú terveimet még nem látom előre pontosan, de az idei évet mindenképpen szeretném befejezni, hisz idén hazánkban kerül megrendezésre a világbajnokság.

-Van példaképed?
-Példakép, akire szeretnék hasonlítani, vagy az a szint, amit szeretnék elérni az az, hogy hasonló tudásra tegyek szert, mint edzőnk, László Csaba.

-Mit ad neked a tánc?
-Legfőképpen örömet, emellett nagyon sokat adott pluszba is. Korábban voltak tanulási nehézségeim, amin nagyon sokat segített, fejlesztett a tánc. Így az interjú végén szeretném még elmondani, hogy nagyon köszönöm az egyesület munkáját és a szüleim, barátnőm támogatását, akik mindig mindenben mellettem álltak és segítettek.

Kutyifa Ilona