Május 11-én pénteken este, a kiskőrösi Szivárvány Néptáncegyüttes, megalakulásának 40. évfordulója alkalmából  „Víg lakodalmi nép kívánunk szép mulatságot…” címmel nagyszabású jubileumi műsorral várta az érdeklődőket, a KEVI sportcsarnokában Kiskőrösön. Három generáció, közel kétszáz fellépő szerepelt a színpadon.

A gála első felében a meghívott együttesek és a Szivárvány Néptáncegyüttes mutatott be táncokat. A második részben egy kiskőrösi lakodalmast láthattak a nézők „Víg lakodalmi nép, kívánok szép mulatságot” címmel az 1930-as évekből, de tulajdonképpen az egész műsor a lakodalom köré szerveződött.

A koreográfia készítésekor ügyeltek arra, hogy amennyire a színpad lehetővé teszi, megjelenjenek azok a régi szokások, amik jellemzőek voltak Kiskőrösre. Ilyen például az, hogy a lakodalmakat külön háznál tartották, nem vacsora volt, hanem ebéd, a násznép szórakoztatására megjelentek az alakoskodók, a bolondvőlegény és a bolondmenyasszony. Nagy hangsúlyt fektettek a ruházatra is: eredeti, hagyatékból vásárolt ruhákban, vagy a még viseletben járóktól kölcsönkapott öltözékekben táncoltak a fellépők.

A színpadon három generáció szerepelt, hiszen a csoport fiataljai és asszonyai mellett a Kiskőrösi Szlovák Népdalkör és Citerazenekar tagjai is segítettek. Az öltözékek színével – ahogy az korábban is szokás volt – meg lehet különböztetni a fiatalokat az idősektől, a fejviselet megmutatja, hogy ki hajadon leány még, és ki asszony. A férfiak ing fölött viselt cifra ujjasának díszítése szintén különbözik aszerint, hogy fiatal legény vagy házasember viseli. Talán sokaknak furcsa látvány volt,hogy a menyasszony fekete bácskait viselt (Kiskőrösön az 1930 – 40-es évekig feketében esküdtek a lányok, és csak később jött divatba polgári hatásra a hófehér menyasszonyi ruha) a hozzá való gyönyörű koszorúval, melyet Andriskáné Sziráczki Marika néni készített, aki a híres koszorúsasszony, Sziráczkiné Gyalog Mária lánya. Édesanyjától leste el a művirág koszorú készítésének módját. Ez a fejdísz azért is fontos, mert ilyet csak Kiskőrösön viseltek, a helyi asszonyok.

A kiskőrösi szlovákság az idők során elmagyarosodott ugyan, de jellegzetes szlovák dialektusát még a 20. század folyamán is nagyban megőrizte. Ezt a lakodalmasban szlovák énekekkel, kétnyelvű vőfélyszövegekkel jelenítették meg.

A jubileumi műsoron közel kétszáz táncos szerepelt: Budapestről a Lipa Szlovák Folklór Egyesület, Kiskőrösről az AMI Néptánc Tanszakának Csicsergők csoportja, a Kiskőrösi Szlovák Népdalkör és Citerazenekar de egy tánc erejéig sikerült visszacsábítani a régi tagokat is.

A Szivárvány tagjain kívül sokan dolgoztak azért, hogy a műsor összeálljon, minél színesebb legyen. Azt est háziasszonya Supka Éva volt, aki a színfalak mögött is sokat segített a fellépőknek. Régi szokás szerint két vőfély szerepelt, a közismert Bartha Karcsi, aki új rigmusokkal is szórakoztatta a násznépet, Szilágyi Zsolt pedig szlovák nyelvű vőfélyként lépett színpadra. A díszletként szereplő régi parasztházak Kunhegyesi Feró keze munkái. A talpalávalót a Szivárvány régi fúvószenekara és a salgótarjáni Tücsök Zenekar szolgáltatta. Cinkóczki Éva és Balázs Györgyné számos új ruhát varrt erre az alkalomra. A fiúk díszes ujjasát Győrben hímezte Dulai Gyuri unokatestvére, Ambrus Klára. Köszönet jár még az asszonyoknak, akik pogácsákat sütöttek erre az eseményre Szeg Imrénének, Lengyel Józsefnének, Szűcsné Marcsinak, Kontra Beátának és Mlinkó Anikónak is.

A műsor után bál formájában folytatódott a mulatozás, ahol a Bratyó Band húzta a talpalávalót.

Kutyifa Ilona
Fotók:Sz.Á.