Március 15-e az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk, az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc emléknapja. Szülőként felmerülhet a kérdés, mennyire kell belemélyedni a megemlékezésbe. Az óvodáskorú gyerekeknek nem háborús csatákról, véres ütközetekről, forradalomról kell mesélnünk.

Mondjuk el, hogy idegen katonák jöttek be országunkba, akik elvették a magyar emberek ennivalóját, szekereken elvitték a búzát, így nem tudták azt megőrölni a malomban és nem tudtak kenyeret sütni belőle, és elrabolták a teheneinket, így nem jutott tej a gyerekeknek.

Az idegen katonák, amit tudtak mindent elvettek, és aki nem fogadott szót, azt börtönbe zárták vagy a puskájukkal lelőtték. A mai világban félve mesélünk gyermekünknek puskás történeteket, ha egyáltalán mesélünk, pedig a történelmünkhöz hozzátartozik ez is.

Mondjuk el, hogy volt egy fiatal fiú, Petőfi Sándor, aki írt a katonáknak egy olyan verset, amivel a harcra buzdította őket, hogy fegyverrel kergessék ki az országból az ellenséget. Mondjuk el gyermekünknek a kis verset és kérjük meg közben, hogy jobb kezét emelje fel, két ujját hegyezve, bal kezét pedig tegye a szívére:

ide bal oldalra a mellünkre, ahol dobog a kis szívünk – és szívünkre tett kézzel megesküszünk, vagyis megígérjük, hogy rabok tovább nem leszünk, vagyis nem fogadunk szót tovább a gonosz ellenségnek, inkább harcolunk ellenük!”

Készítsünk velük otthon magyar zászlót és menetelés közben azt is lengessük. Szúrjunk nekik kokárdát, nézzük meg, milyen büszkén fogják viselni! Játsszunk bátran velük katonásat.

Az óvodákban megismerték ünnepünk történetét – a Batthyányi ovisok március 13-án Kiskőrösön elszavalták a Petőfi szobornál a Nemzeti Dalt, reméljük majd az iskolában büszkén fogják énekelni a Himnuszt is.

Minden óvodás megtanulta  a Nemzeti Dal első pár sorát

Talán lesz olyan felnőtt is, aki azt is elmeséli, hogy  1927. május 20-án, az alépítmény és a talapzat építésénél egy időkapszula is került a kövek közti résekbe, melyet cinkdobozba zártak a jövőnek. Tartalmazott egy dr. Kováts Vilmos által írt szobortörténetet, valamint egy okiratot, melyet adományozók mellett bárki aláírhatott.

Történelmünk folyamán mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt ez az ünnep. Fontos volt, mert a magyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését.

B.M