2019. június 14-én a Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola 8. osztályos diákjai tartották meg búcsúünnepségüket.

-Hirdetés-

Pethő-Szűcs Mária iskolalelkész beszédében elmondta, hogy 7 éve lett az iskola egyházi iskola, pont akkor, amikor a most ballagó diákok a második osztályba léphettek. 

Ők már általános iskolai éveik nagy részében a tudomány mellett egyházi nevelést is kaphattak.

A búcsúünnepségen elhangzott dalok, versek mind-mind a szívünkig hatoltak. Turán Fanni (8.B) végzős tanuló az elválás fájdalmának és szépségének érzéseit tolmácsolta Reményik Sándor versével.
Korpos Albert gondolataival a 7. osztályosok köszöntek el nagyobb társaiktól.
Menni, menni, menni míg csak útra találsz. Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy. Élni, élni, élni úgy, hogy semmit se bánj – és szemedben a jel, hogy látod amit kell!
– reményt és elszántságot közvetített a 7. és 8. osztályosok kórusának éneke.

A 7. és 8. osztályosok kórusa, miközben éneklik a jel című dalt, örök emlék marad

Az örökségünk című dal –ami egy vallomás- a letisztult koreográfiájával pedig leírhatatlan érzéseket hozott felszínre mindenkiben, csakúgy, mint a Halleluja ének Koczkás Mirjam csodálatos hangjával (8.B), melyet a közönség órákig hallgatott volna.

Koczkás Mirjam a Halleluja éneklése közben

„Elérkezett a pillanat visszavonhatatlanul. Eltelt a 8 év, véget ért hát az Általános Iskola, elköszönök! Elköszönök mindentől, ami eddig a mindennapok része volt. Véget ért a ballagási ünnepség. Vigyétek el a szép emlékeket, legyen sikeres és szép az életetek. Tanuljatok meg küzdeni, ha kell újrakezdeni, akár többször is. Tudjátok hibáitokat beismerni, tudjatok szeretni és megbocsátani” –ezekkel a szavakkal búcsúzott Grausza Jánosné tagintézmény-vezető.

A 8. osztályosok szalagot kötöttek az iskola zászlajára, majd átadták a zászlót a 7. osztályosoknak

Köszönjük az élményt a diákoknak, igazán emlékezetes búcsúünnepségen lehettünk jelen. A szervező pedagógusoknak pedig gratulálunk! Minden gondosan megtervezett pillanat hatott ránk, megérintett. Lélekben gazdagabban jöttünk ki a templom kapuján, mint ahogyan bementünk.

Az Evangélikus Általános Iskola diákjai az iskola falain belül is hallhatják, hogy Isten szereti és kiválasztotta őket, egyedi tervet készítve életükre; most úton vannak a cél felé: „Isten más-más utat szabott mindenkinek és kinek-kinek el kell mennie, hogy megkeresse a maga ösvényét”. (Sík Sándor)

Krizsán Karolina Lili (8.B) kapta a Petőfi Iskola Alapítványa által létrehozott díjat

Végezetül pedig Krizsán Karolina Lili (8.B) ballagó diák búcsúbeszédéből olvashattok pár gondolatot:
Mi lesz felejthetetlen?
A „Gyula bácsis” fegyelem, figyelem, a kitartás, a szorgalom, a hozzáállás, a példamutatás. (Tudtátok, hogy bármiből lehet labda?)
A labdává változott földgömb és karácsonyfadísz, a meredek löszfal és a felbiciklizés a „Himalájára”. (8.B)

Gyula bácsi osztálya (8.B)

Mi lesz felejthetetlen?
Anyukátok, a természetvédő és állatbarát Anikó néni sok parádés ötlete, az üdeség, a „jófejség”, a megértés, a megvédés … a szókimondás és a határkitágító kirándulás. Az árva kis denevér, no meg a tél és a teremben szálló hógolyók. (8.A)

Anikó néni és osztálya (8.A)

Mi lesz örök emlék?
„Mariann nénis” szelíd, halk szavak, az emberségre nevelés, a megbocsátott csínytevés, a végtelen sok nevetés, a cipőfűzős merénylet, a jól megvívott hócsata, a WC-ben bujkálás, bálokon a táncolás, várépítés a székekből, s futás a darázs elől. S persze Erdélyben a mulatságosan ijesztő, ijesztően mulatságos borulás a lovaskocsival. (8. C)

Mariann néni és osztálya (8.C)

 

Kincses Szilvi