A magyar seregek nem bírtak a túlerővel. 1849 augusztusában már szinte az egész ország az ellenség kezére került. A túlerő háromszoros. Az elfáradt, lerongyolódott honvéd csapatokat felfegyverzett, elsöprő fölényben lévő császári csapatok fogták közre. 1849. augusztus 13-án a magyar seregek Világosnál letették a fegyvert.

A szabadságharc elbukott. És jött a megtorlás ideje.

-Hirdetés-

A hadbíróság 1849. szeptember 26-án meghozta a döntést: felségsértés címén kilenc tábornokot kötél általi halálra ítélt. Az ítélet végrehajtásának ideje: 1849. október hatodika, helye az aradi vár.

„Mindenség Ura, hozzád fohászkodom. Adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát, a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki!„

–így imádkozhattak utolsó óráikban a halálraítéltek.


Az október 6-án történt tragikus eseményt a KEVI 6.B osztálya elevenítette fel az iskola tornacsarnokában október 8-án. A közös himnuszéneklés és a zenei műsor után a tanulók egy-egy hősi halált halt tábornok szavait idézték, majd feltűzték a keresztre nemzetiszín jelvényüket.


A legfiatalabb vértanú 30 éves volt és kötél által végezték ki.
Ő volt Gróf Leiningen –Westenburg Károly.
„Én mindig a szabadságért harcoltam, ezért áldozom életem…”

A legidősebb 56 évet élt, ő volt Aulich Lajos.
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam, és halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”

A 6.B osztályos tanulók tolmácsolásában hallva a 13 aradi vértanú utolsó szavait, dermesztő szomorúsággal és reményteljes büszkeséggel emlékezhettünk meg Magyarország 1849-es forradalmának hőseiről.

Úgy gondolom, hogy a magyar történéseket feleleveníteni nemes feladat lehetett. A felkészülésről kérdeztem Pohankovics Ágnes tanárnőt, az idei műsor felelősét:

“Évek óta hagyomány, hogy a 6. évfolyam készíti el ezt a megemlékezést, amelyre már a tanév elejétől megkezdjük a felkészülést. Idén az én osztályom, a 6.B osztály adta a műsort. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki kapjon szerepet, legyen feladata az ünnepi megemlékezésen és ez nem is alakult másként.
Szerepeltek a 6.A osztályból is, illetve az 5. és egy 8. osztályból is kaptunk zenei segítséget. Az énekeket Romfáné Flaisz Anita felkészítésének köszönhetjük, a dekorációt pedig Jarjabka Lilla pedagógus készítette.”

Pohankovics Ágnes

“A mikor völgyünkre tört az áradat,
S már hegy sem volt, mely mentő csúccsal intsen, 
Egyetlen kőszikla megmaradt:
Egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.”

-Kincses Szilvi-