Beszélgetés a virtuózzal

Farkas Izsák hegedűművész, aki a „JETLAG” zenekar közreműködőjeként érkezett a KiskőrösFeszt-re, elektromos hegedűjével járja az országot és kápráztatja el közönségét nem mindennapi zenéjével. Na meg az, ahogy együtt táncol és ugrál a közönséggel, miközben játszik — ellentmondva a fizika törvényeinek. Élettörténetéről, művészetéről és különleges hangszeréről a koncert után kérdeztük.

-Hirdetés-

Hét éves koromban kezdtem zenélni a szüleim hatására — meséli az életvidám művész. Nem én választottam a hegedűt, de így utólag nagyon örülök a családom választásának. A gyakorlás természetesen nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, de édesanyám (aki szintén hegedült) rengeteget segített.
A zeneiskola és a gimnázium után a Liszt Ferenc zeneművészeti egyetemen végeztem.

Kellett a diploma a színpadi zenéléshez?

Minden jóravaló zenész tudja, hogy bármilyen zenét is játszik az ember, annak az alapja a klasszikus zene, mert ebből építkezik az összes későbbi stílus. Ezért tartom jónak, hogy elvégeztem az egyetemet.

Káposzta Sára interjúkészítés közben

De a klasszikus zene sokak szerint unalmas!

Sajnos a klasszikus zene teljesen be van skatulyázva, azaz hogy olyan sznob és „csöndbenülős”, pedig ez ugyanúgy egy szórakoztató zene és fontos lenne, hogy a játékról szóljon. Hogy ezt a felismerésemet hasznosítani tudjam, a könnyűzene irányába indultam el.

Hogyan kezdődött el a „rendes” pályafutásod?

Amikor kicsi voltam megkérdezték tőlem, hogy mi leszel, ha nagy leszel, mire én azt mondtam: “Híres!”
Ezen a vonalon indultam el. Nagy segítségemre voltak a szüleim, akik támogattak abban, hogy mindent kipróbálhassak, ami az előadóművészettel kapcsolatos, tehát zene, tánc és próza. Ebből kialakult, hogy a zenéhez értek a legjobban így hát elkezdtem a zenére fókuszálni. Viszonylag hamar rájöttem arra, hogy nekem nem elég egy stílus, nekem kell az összes! Elkezdtem fejleszteni tehát azt a részt, ami hozzám a legközelebb áll: az elektronikus zene, a modern populáris zene és az ismert dallamok felhasználása.

Mikor vetted meg az első elektromos hegedűdet? Láttad a kirakatban és azt mondtad: „Ez kell nekem!”?

A Tv-ben vagy az interneten láttam meg egy olyan elektromos hegedűt, aminek a megszerzése nagy álmom volt. Erre 10 évet vártam és időközben vettem is egy másik hegedűt, ami árban inkább elérhető volt számomra. Ez egy borzasztóan ronda, LEGO- piros hegedű volt, de nagyon élveztem a rajta való játékot és elkezdtem arra törekedni, hogy minél profibb és szebb legyen a hangzás, amit azért elég nehéz elérni.

Az első elektromos hegedűmet 18 éves koromban vettem, ami akkoriban egy nagyon nagy dolog volt számomra. Tudniillik az elektromos hegedű nem valódi hegedű. Az akusztikus, fából készült hegedű a hegedű, az elektromos hegedű pedig egy másik hangszer. Az akusztikus hangszereknek van egy lelke, ami fizikálisan is ott van és egy nagyon fontos része a hangszernek, az elektromos hegedű lelke viszont az elektronika és mivel nincs rezonátor teste, sosem fog úgy szólni, mint egy akusztikus hegedű. Nagyon jó hangszer, de a megszokottnál teljesen más dolgokra használható. Ami még a hagyományos hangszer mellett szól, az a hegedű sajátossága: hatalmas a dinamikai tartomány (azaz az egész halktól a totál hangosig sokfajta hangerőt tudunk produkálni), az elektromossal pedig csak korlátozottan érhető el ez a hangerőváltás. Ezért áll ott a technika mögötte a torzítókkal, az effektekkel és egyebekkel.

 

Tudnál még pár szót mondani arról, hogy mitől különleges a zene, amit játszol?

Mindegyik zenekaromban más-más stílusú zenét játszom. Mindegyik stílusnak megvannak a sajátosságai, amitől szép és szerethető. Az elektromos hegedű hangzása attól különleges, hogy effektek segítségével meg lehet változtatni a hangját, így néha akár úgy is szólhat, mint egy elektromos gitár! Van egy másik eszköz is, amit előszeretettel használok például a szólóműsoromban, az pedig a looper pedál. Annak segítségével élőben fel tudom venni a hegedűjátékot és plusz szólamokat is rá tudok játszani. Ennek segítségével lényegében egy személyben képviselek egy egész zenekart.

Káposzta Sára – Káposzta Lajos
Fotók: Szentgyörgyi Ábel