Ezzel a kis írással a bócsai helytörténeti gyűjtemény alapítójára emlékezünk.

HULEY ALFRÉD
(1921 Budapest – 1991 Kiskunhalas)
evangélikus lelkész, néprajz-kutató

Aki a nép emlékezetében megmarad, örökké él. Ez mindenképpen igaz Huley Alfréd bócsai evangélikus lelkészre és néprajzkutatóra, kinek a ma is álló és látogatható helytörténeti gyűjteményt köszönheti a község. A kisházban sok tárgyi emlék, és ami még fontosabb: írott és fotóanyag várja a kutatókat és az érdeklődőket.

Huley Alfréd 1921-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1945-51 között a soproni teológia hallgatójaként készült a lelkészi szolgálatra. Teológuskorában rendszeresen helyettesített a – háborús idők miatt lelkipásztor nélkül maradt – monori gyülekezetben, ahol nagy segítője volt az ifjúsági kör egyik aktív tagja, Derzbach Katalin, akit 1948-ban feleségül vett. Házasságukat Isten két gyermekkel áldotta meg: 1951-ben született Péter, 1953-ban pedig Alfréd.

1951-ben történt szentelése után segédlelkészként a csorvási gyülekezetbe helyezte ki a püspök. 1952-ben került Bócsára – arra a településre, ahol lelkészi szolgálatának leghosszabb idejét töltötte. Fáradhatatlan munkálkodásának eredményeként felépült a parókia, valamint a bócsai és kisbócsai templom, illetve (1950-től) önállóan működött a korábban Soltvadkert filiájának számító helyi evangélikus gyülekezet. Felesége a szolgálatban is igyekezett társa lenni, s az istentiszteleteken kántorként kísérte a gyülekezeti énekeket.

Huley Alfrédot az 1956-os forradalom idején kinyilvánított véleménye miatt 1957-ben 10 hónapra internálták Tökölre.

1968-71 között Páhi-Kaskantyú, majd az egyházszervezeti átszervezések után a Csengőd-Páhi-Kaskantyú Társgyülekezet lelkipásztora lett. 1976-ban került utolsó szolgálati helyére, Gerendásra, ahol 1984-ben leesett a templomtoronyból. E súlyos baleset után csodával határos módon még talpra állt, és mankók segítségével tudott közlekedni. Kiskőrösön élt 1991. december 31-én bekövetkezett haláláig.

Helytörténeti és néprajzi munkássága:

1964-ben ő kezdte el a bócsai helytörténeti adatok gyűjtését, a falukrónika vezetését, valamint a község tárgyi és szellemi értékeinek összegyűjtését, rendszerezését. Érdeklődését az itt talált régészeti leletek keltették fel. Lelkészként fontosnak tartotta a hívek rendszeres látogatását, s az így kialakult beszélgetések során a település történetéről és néprajzi szokásokról is sok érdekes információt kapott. Első helytörténeti kiállításai a helyi általános iskola folyosóján kaptak helyet.

Motorkerékpárral, Trabanttal, később gyalog vagy két mankóval járta a tanyavilágot, hogy anyagot gyűjtsön, s még az olykor bezáródó ajtók sem szegték a kedvét. Kutatómunkájában azonban sokan segítették, bátorították – többek között Magyar László, a bócsai iskola történelemtanára. Jó kapcsolatot ápolt a környékbeli települések vezetőivel és a Megyei Múzeum szakembereivel. Amikor pedig az egykori Szőlőskert Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke, Balogh Lajos közreműködésével a szövetkezet megvásárolta Huley Alfréd gyűjteménye számára a Bócsa Kossuth u. 10. szám alatti, eredeti állapotban lévő ONCSA házat, akkor 1982-ben végül méltó helyre került az általa összegyűjtött anyag.

Helytörténeti és néprajzi jellegű munkáit többnyire különböző pályázatokra készítette el. A jelentősebb publikációi:
– Ragadványnevek Bócsán
– Gerendási ragadványnevek
– A Biblia a református és evangélikus népi tudatban Békés megyében
– Ünnep és ünneplés a Békés megyei evangélikus gyülekezetekben 
– 150 éve született Stark Adolf (Stark Adolf szőlőnemesítő élete és munkássága című            munkáról)

Káposzta Lajos