A szakértők számítógépes szimulációval elemezték a hajósok állítólagos navigációs eszközeinek pontosságát.

Száz Dénes és Horváth Gábor, az ELTE Biológiai Fizika Tanszékének munkatársai a Royal Society Open Science folyóiratban ismertették eredményeiket – számol be a Phys.org.

A vikingek a 8-11. század között valósággal uralták az Atlanti-óceán északi részét. Lenyűgöző hajóépítési technikájuk mellett megfelelő navigációs eszközökre is szükségük volt ahhoz, hogy bejárhassák a tengeri útvonalakat.

A legenda szerint a napköveknek nevezett speciális kristályok segíthették a vikingeket a tengeri navigációban. Az ELTE kutatói egy 2017-ben közzétett tanulmányukban már bizonyították, hogy felhős idő esetén is tájékozódhattak az úgynevezett napkőiránytűvel. A vikingek annak idején több ezer kilométert tettek meg a tengeren; még Észak-Amerikába is eljutottak. Mágneses iránytűjük nem volt, ezért a Nap állása szerint tájékozódtak. Felhős időben napkövekkel tájolták be a Nap helyét, majd ez alapján meghatározták az északi irányt.

Egyelőre senki sem próbálta ki, hogy lehetséges-e efféle kristály segítségével hajózni – ennek legfőbb oka az, hogy számos utazásra lenne szükség az eszköz tesztelésére. Szász és Horváth ezért számítógépes szimulációk segítségével vizsgálták, hogy miként lehetne megtenni Norvégia egy bizonyos pontjáról Grönland egy bizonyos pontjára a tengeri utat.

A szakértők több szimulációt is lefuttattak két virtuális napon, a tavaszi napéjegyenlőség, illetve a nyári napforduló napján. A vizsgálatban két kristály adatait használták, és más-más időközönként végezték el a napkő szimulált tesztjét.

A kutatók szerint az eredményeket befolyásolta, hogy milyen kristályt használtak, illetve, hogy virtuális vikingjeik milyen gyakran vizsgálták az égboltot. A legjobb forgatókönyv alapján, melyben kordierit volt a napkő, és 3 óránként végeztek méréseket, a navigációs eljárás 92,2-100 százalékosan pontosnak bizonyult.

Forrás: ng.hu