A globális műanyagválságról egyre gyakrabban olvashatunk, hallhatunk szinte bármilyen fórumon. Egyes kutatások szerint az utóbbi 60 év alatt a 200-szorosára nőtt a Föld műanyagtermelése; évente 9 millió tonna műanyag ömlik az óceánokba; 2050-re pedig több műanyag lesz a világon, mint hal … stb.

-Hirdetés-

A lineáris gazdaságból, ahol a legyártott, felhasznált termékek életciklusuk végén a szemétben kötnek ki, a környezet védelmében, illetve a fenntartható(bb)ság érdekében egyre nagyobb mértékű elmozdulás történik a jobb hulladékmenedzsment segítségével a hosszabb életciklus és a több újrahasznosítás irányába.

Ha innen sikerül még tovább lépni, akkor elérhető lesz, hogy talán ne legyen hulladék és akár az eredetivel megegyező termékek álljanak elő újra. Ez a körforgásos gazdaság. Ez pedig különösen fontos a műanyagok esetében, hogy a földek, vizek szennyezése ne fokozódjon.

Ugyanakkor látni kell, hogy nagyon nagyok az elvárások a műanyag újrahasznosításával szemben és a várakozások valóra váltásához nemcsak további technológiai újításokra és nagyberuházásokra van szükség, hanem tudatosabb fogyasztói magatartásra és megfelelő szabályozói ösztönzők kialakítására.

Másrészt még a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek sem tartják a műanyagokat általában és alapvetően rossznak. Széles körben elismert, hogy nemcsak a technológiai fejlődés, az információtechnológia és a kényelem növeli a műanyagok használatát, ami a környezetet nettó értelemben is terheli; hanem más anyagok kiváltása. Kevesebb természetes alapanyagot illetve természetben fellelhető vagy csak lassan megújuló anyagot (fát, követ vagy fémet) használunk emiatt, amik nem állnak rendelkezésre korlátlanul.

Ráadásul a műanyagok használata segítheti is a környezetvédelmi célok elérését, például hozzájárulhatnak a járművek súlycsökkentéséhez, ami az alacsonyabb fogyasztáson keresztül mérsékelheti a CO2-kibocsátást. Ezért pl. a korszerű műanyagok használata egyre népszerűbb a közúti, a vasúti és a légi (vagy akár a csővezetékes) szállításban is.

Senki nem vitatja ugyanakkor, hogy a nem megfelelően kezelt műanyaghulladék környezeti és egyéb károkat okoz.

Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában körülbelül 100 kilogrammnyi műanyagot használ fel egy ember egy év alatt, míg Ázsiában ez 20 kilogramm körül van – ezeknek nagy része csomagolóanyag, egyszer használatos műanyag formájában.

Az online Omni Calculator gyártásával foglalkozó startup áprilisban elkészítette a személyes műanyaglábnyomot (plastic footprint) mérő kalkulátort, amellyel olyan egyszerű háztartási eszközök, gyakran használt termékek megadásával lehet kiszámítani az éves hozzájárulásunkat a műanyagválsághoz, mint a zacskó, a tusfürdős flakon, a fogkrémes tubus vagy a műanyag bútorok.

Forrás: https://www.omnicalculator.com/ecology/plastic-footprint

Az oldal készítői hangsúlyozzák, hogy csak a legalapvetőbb termékeket tüntették fel a kalkulátorban, de valószínűleg még így is elég magas értéket kaphatnak azok, akik kiszámolják a műanyaglábnyomukat, a végső szám pedig ennél csak magasabb lehet.

„Legközelebb, amikor a szupermarketben jársz, nézz bele a bevásárlókocsiba, és ellenőrizd, mennyi minden van műanyagba csomagolva. A fele? A kétharmada? Majdnem az összes? Ezt mind beleszámítottad, amikor először használtad a kalkulátort? Úgy gondolom, a hulladék kezelésén való javítás és a óriási műanyagkereslet csökkentése kritikus pontja a műanyagszennyezés elleni küzdelemnek” – mondta az IFLScience-nek a kalkulátor készítője, Hanna Pamula.

Forrás: https://qubit.hu, https://index.hu
Fotó:greenfo.hu

Kutyifa Icu