A rabszolgakereskedelem és felszámolásának emléknapja

Mi jut eszébe az embernek a rabszolgaságról? Nekem például még mindig Isaura, a rabszolgalány, a szappanoperák hosszú sorának indítógombja; Leoncio bajszos, gonosz képe. Egyfajta édesbús szomorúság fogta el az embert akkoriban, hogy „nahát, milyen szörnyű sorsa is volt a csodaszép, fiatal lánynak”.

Aztán persze megnéztem az Észak és Dél minisorozatot gyerekként, meg a 12 év rabszolgaságot felnőttként, és az iskolában is összegyűjtöttem némi információt Abraham Lincolnról, a polgárháborúról, az abolícionizmusról. És most az emléknap kapcsán kutakodtam is.

-Hirdetés-

A rabszolgakereskedelem XVI-XIX. századig tartó időszakában legalább 12, 5 millió ember hagyta el erőszakkal az afrikai kontinenst és közülük körülbelül 2 millióan soha nem is érték el Amerika partjait. A hosszú és embertelen hajóutakat túlélők 90%-a Karibi-térségbe és Dél-Amerikába került, hogy elsősorban az ottani cukornád, gyapot és dohányültetvényeken dolgozzon méltatlan körülmények között.

 

Az emberkereskedelem azt a vákuumot volt hivatott betölteni, ami az újonnan felfedezett kontinens munkaerő hiányából fakadt, illetve abból, hogy az őslakos indiánok közül sokan életüket vesztették az addig számukra ismeretlen betegségek következtében, melyeket az Európa felől érkező betelepülők hoztak magukkal.

A témában szerteágazó kutatások az azóta eltelt időben feltárták, hogy ezek a transzatlanti hajóutak – mérhetetlen emberáldozat árán – szerepet játszottak a növény és állatvilággal kapcsolatos tudományos felfedezésekben, meghatározták mindhárom érintett kontinens gazdasági életét, Kőmíves Kelemenné-szerűen letéve a modern világ alapjait.

A XVIII. század utolsó évtizedeiben váltak egyre jelentősebbé a rabszolgafelkelések, és terjedt el az abolícionizmus, a rabszolgaság eltörléséért küzdő mozgalom. Thomas Clarkson, egész életét szentelte annak – több tízezer mérföldet megtéve lóháton és sok ezer tengerésszel beszélve – hogy minél hitelesebb képet tudjon festeni a helyzetről és 1787-ben hivatalosan is fel tudjon lépni az ügyért.

Harriet Beecher Stowe 1852-ben írta meg a Tamás bátya kunyhóját, melyben először került nyomtatásba kendőzetlen módon a rabszolgák sorsa, ezzel jelentősen hozzájárult az abolícionizmus terjedéséhez.

Az 1861 és 1865 között zajló polgárháború, mely az Egyesült Államok legnagyobb vérveszteséggel járó belső konfliktusa volt, többek között a rabszolgatartás korszakának lezárulását is jelentette, ez utóbbit Abraham Lincoln az Alkotmány kiegészítésével emelte törvényi erőre.

Azonban küzdelmes út vezetett odáig, hogy a tizenhatodik elnök által szabaddá nyilvánított afroamerikaiak nemzedékeinek hosszú sora után közülük választhatták meg a negyvennegyediket.

Az alábbi linken, IDE KATTINTVA ingyenesen hozzáférhető egy óriási adatbázis az Atlanti-óceánon átívelő utakról, hajókról és utasaikról.

Források: mult-kor.hu, latin-amerika.hu

Kutyifa Anikó