Sokan közülünk csekély tiszteletet tanúsítanak a hatóságok iránt a mai világban. Úgy teszünk, mintha a szabályokat meg lehetne vagy meg kellene változtatni, hogy megfeleljenek saját szükségleteinknek és kívánságainknak. De nem mindig bölcs döntés saját kívánságaink szerint cselekedni.

A következő kis történet tanulságként szolgálhat mindannyiunknak:

Az éjszaka legsötétebb szakaszában a kapitány óvatosan kormányozza a hadihajót a ködlepte vízen. Összehúzott szemmel kémleli a párás sötétséget, fürkészi a látótávolságon kívül leselkedő veszélyeket. A legrosszabb sejtelmei válnak valóra, amikor előttük erős fény villan fel a láthatáron.
A katasztrófát elkerülendő, sietve rádióüzenetet küld a közeledő hajónak:
Itt Jeremiah Smith kapitány beszél! – recseg a hangja a rádión keresztül. –Kérem, térjen ki tíz fokot délre. Vége.

A kapitány csodálkozására az elmosódott alakzat nem mozdul. Ehelyett a rádión a következő válasz érkezik:
Smith kapitány, itt Thomas Johnson közlegény. Kérem, térjen ki tíz fokot északra. Vége.

Az üzenet arcátlanságán megdöbbenve a kapitány beleordít a rádióba:
Johnson közlegény, itt Smith kapitány, és megparancsolom, hogy azonnal térjen ki tíz fokot délre. Vége.

A fény ezúttal sem moccan.
Minden tiszteletem ellenére, Smith kapitány – hallatszik a közlegény hangja – én parancsolom Önnek, hogy azonnal térjen ki tíz fokot északra. Vége.

A kapitány, felháborodva és frusztráltan amiatt, hogy ez a pimasz tengerész veszélyezteti legénységének és utasainak életét, ráförmed a rádión keresztül:
Johnson közlegény, ezért a tettéért hadbíróság elé kerülhet! Utoljára parancsolom az Egyesült Államok Kormánya nevében, hogy térjen ki tíz fokot délre! Hadihajó vagyok!

A közlegény végső válasza hidegzuhanyként éri:
Smith kapitány! Még egyszer, én parancsolom teljes tisztelettel, hogy térjen ki tíz fokot északra! Világítótorony vagyok!

-Hirdetés-

 

Forrás: Wayne Rice