Greksáné Flaisz Katalin közismert keceli családi kereskedő. A város több pontján üzemeltetnek kereskedelmi egységeket, melyeket igen sok keceli lakos látogat napi szinten. Vállalkozásai mellett legfontosabb a családja, hiszen két gyermeke is van, akikkel szeretnek gyakran kirándulni – már amikor idejük engedi.

Greksáné Flaisz Katalinnal beszélgettünk.

Ön és családja ismert kereskedők a városban. Hogyan jött a kereskedelmi pálya iránti vonzalom?

-Hirdetés-

Kecelen nőttem fel, apukám Flaisz Imre, a keceli szeszfőzdés Flaisz Imre bácsi, anyukám Flaisz Imréné Morvai Julianna. Szép gyermekkorom volt, a szeszfőzde mellett szőlő- és gyümölcstermesztéssel, felvásárlással foglalkozott a családom. Sokat jártunk nyaralni, nagy ismeretségi és baráti körünk volt. Iskoláimat helyben és Kalocsán végeztem, mezőgazdasági áruforgalmazó és üzemgazdászként érettségiztem.

A kereskedelem, az emberekkel való napi kommunikáció meghatározta az egész életemet.

Pályakezdőként 5 éven keresztül a keceli ABC-ben dolgoztam, itt ismerkedtem meg a legfontosabb szakmai alapokkal. Férjem, akivel 1991-óta vagyunk házasok, Greksa Zoltán mindenben támogat engem. Házasságunkba két gyermek született: Barbara és Martin.

Miután 1998-ban kereskedő-boltvezető szakképzettséget szereztem és férjemmel vállalkozásba kezdtünk a Martinovics utcai vegyes élelmiszerüzlet megnyitásával. 2008-ban nyitottuk a második boltot, a Temető melletti sarki csemegét, majd ezt követően a dohány kereskedelembe is beszálltunk.

Vállalkozásainkat lépésről lépésre, szívós munkával és családi összefogással építettük fel, abban részt vett férjem, és két gyermekem is, akik a mai napig rendszeresen besegítenek.

Hiszem is azt, hogy egyről a kettőre csak úgy lehet jutni, ha mindenki odaáll és erejéhez mérten hozzátesz valamit a célkitűzések megvalósításáért. Ez nem volt eddig jellemző Kecelen, azonban ezen szeretnék változtatni.
Céljainkat a kereskedelemben valósítjuk meg a keceli emberek elégedettsége és teljeskörűbb kiszolgálása érdekében, ezért úgy gondolom sokan ismernek és talán kedvelnek bennünket.

Az idei önkormányzati választásokon indul képviselő jelöltként. Mi motiválta a döntésben, hogy részt vegyen a helyi közéletben?

Számomra most jött el az idő, hogy legjobb tudásom szerint segítsem Kecel város fejlődését, az itt lakók előbbre jutását, összefogását. Személyes kapcsolataim, napi találkozásaim révén a problémák gyorsan eljutnak hozzám, és

érzek magamban erőt, hogy segítsek megoldásukban.

Aki Kecelen él, azt tapasztalhatta az elmúlt években, hogy egy védekezésre kényszerített polgármester egyedül próbál tenni a város fejlődéséért, azonban erőfeszítéseit rendre meghiúsította a többségben levő testület. Ez a magatartás az, amely teljesen ellentétben áll a személyes életszemléletemmel:

a kocsi csak akkor gördül előre, ha mindenki egy irányba tolja.

Láthatták a Keceliek a kampány időszakában is, hogy csapatunk egységként, baráti társaságként lépett fel folyamatosan, kezdve azzal, hogy a választási anyagainkat magunk készítettük közösen, azokat közösen helyeztük el, a legutolsó, legaprólékosabb munkát is együtt végeztük.

Ezzel az egységgel és összetartással ismét fejlődő pályára lehet állítani Kecelt, a Keceliek boldogulásának elősegítésére.

Az emberek között járva az információ oda-vissza hatékonyabban áramlik, ha a képviselő jól kommunikál és a hétköznapi ember nyelvén szólva gyorsan, határozottan kezeli a feladatokat. Vállalkozóként ehhez az elmúlt 20 évben kellő gyakorlatot szereztem, melyet szeretnék önkormányzati képviselőként Kecel és lakói hasznára fordítani.

Véleménye szerint mi az amin érdemes lenne változtatni Kecelen?

Osztom képviselő társaim aggodalmát abban a körben, hogy az utóbbi időben egy apró, ám annál hangosabb és erőszakos csoport befolyása miatt méltatlanul mellőzésre került a helyi plébános, noha ő maga és a polgármester úr is konstruktívan tudna ezen csoport nélkül együtt dolgozni.

Hatalmas társadalmi kohéziós erőt látok abban, ha a helyi plébánost be lehet vonni a helyi döntések meghozatalába és hívő katolikusként ezt kötelességemnek is érzem. A tapasztalata, emberismerete pótolhatatlan kincs mindenki számára.

Égető probléma a helyi vállalkozások igényeit összefogó fórum létrehozása, ott az egyes gazdasági irányok felderítése, érdekeinek artikulációja s ennek nyomán cselekvési terv kidolgozása. Mindezt Benedek Pápa Szeretet az Igazságban enciklikájában megfogalmazott sarokkövek mentén szeretném megvalósítani:

” a fejlődésnek szüksége van az igazságra”

Nem bújhatunk el a továbbiakban. A széthúzás miatt megfeneklett városunk kocsija, most kell mindenkinek együttes erővel egy irányba egységben tolni azt.

T.Z