Igen, ez még csak a próba. Merthogy nem szokványos és nem rutinszerű, ami itt történik majd. Disznót kell levágni, feldolgozni, kitálalni, bekínálni, jót mulatni és ennyi.

Valóban ennyi lenne a IX. Bócsator, azaz a bócsai böllértalálkozó?

-Hirdetés-

Mivel a Szegedi Tudományegyetemen már doktori készül belőle, nem árt az eddigieknél is komolyabban venni a felkészülést. Nevezhetjük akár ráhangolódásnak, összetartásnak — a lényeg az, hogy ez már nem néhány család baráti összejövetele…

Ahogy a vasárnapi megbeszélésen körbekérdeztem a 14 csapatot, mindenki „komoly szándékkal” és jelentős erőkkel érkezik. A szervezők ennek megfelelően bővítik a parkerdő víz- és áramellátását, hulladékgyűjtőket raknak ki és az összes tanyát ellátó hangosítást szereltetnek fel.

Az „összes tanya” itt a 14 csapat saját udvarát, vendéglátó- és munkahelyét jelenti. Ezek jelenleg még csak szalagozással jelzett területek, melyet birtokosait a megbeszélés végén sorsolással döntötték el. Csütörtök délutántól megélénkül a parkerdő: a helyiek mellett soltvadkerti, tázlári, kiskunhalasi, keceli, bugaci, jakabszállási lakosok hordják össze a felszerelést, majd a nyersanyagot. Pénteken már a dekoráció és a próbaüzem játssza a főszerepet. Aztán szombaton reggel fél 7-kor felcsendül a muzsika, kiosztják a kötényeket és egy pálinka után indulnak a szúrások.

Csak ezt bízzák a véletlenre: a helyek kisorsolását!

Mitől különleges egy gasztro esemény?

A kérdés azért jogos, mert jelenleg több ezer olyan rendezvényt jegyeznek évente hazánkban, melynek főszereplője, mottója, fő motívuma valamilyen élelmiszeripari termék. A kezdeti bor- sör- pálinka- és gulyásfesztiválok után ma már egészen különleges ételek és italok jelentek meg a különböző programajánlókban. Ennek egy különleges kombinációja a bócsai böllérfesztivál, azaz a Bócsator.

A falukemence már tisztán várja a szombati sütőcsapatokat. Ne szemetelj bele!

A csapatok sok mindent elárultak ezen a nyitó megbeszélésen. A legfontosabbnak mindegyik az ételeket tartotta, amiket majd itt, helyben, a közönség szeme láttára fognak elkészíteni a helyben vágott sertésből. „Mi mesterszakácsot hívunk”, „nálunk királyhurka leves készül, melynek a kondér aljába helyezett marhacsontok és az apróra vágott vese adja meg a jellegét”, „a cigányka alapja egy májas kolbászhús”, „a mi tanyánkon velős tojásrántottát kóstolhatsz”…

Mondjuk ki: itt olyan rendezvény készülődik, melynek során a múlt receptjeiből a jelen ízlésével, helyben készülnek el azok az ételek, melyeket a közösségi emlékezet őrzött meg és mutat meg a remélhetőleg többezres közönségnek.

Igen: a tömeg!

Mire kell figyelniük a szervezőknek? — kérdeztem Szőke-Tóth Mihály bócsai polgármestert.

Először is az egészségügyi előírásokat kell szem előtt tartanunk. Az afrikai sertéspestis a mi vidékünkön még csak alacsony kockázatot jelent. De aki vidékről hozza ide a vágásra szánt disznót, akkor arról állatorvosi papírral kell rendelkeznie.

Ide tartozik a vízellátás, a kézmosási lehetőség és a mosdók. Ez utóbbiak a közeli Hungarikum Közösségi Házban és az iskolában állnak rendelkezésre, rendszeres takarítással, felügyelettel. Aztán le is kell ültetnünk a sok vendéget, mégpedig lehetőleg csapadéktól védett helyen (bár reméljük, nem esik majd!). Erre a nádtető alatt lesz lehetőség.

Fontos még a biztonság, gondolok itt a több éjszakán át tartó vagyonőrzése, valamint a Bócsator alatt keletkező, szájra izmos emberekre. Erről fizikailag is izmos soltvadkerti polgárőr barátaink gondoskodnak. Még sosem volt baj.

Hát akkor november 9. szombat: a VIRA ott lesz a Bócsatoron!

Káposzta Lajos