Nemrégiben adtunk hírt a soltvadkerti vadászbálról, melyen az új elnökség köszöntötte a vendégsereget. Egy adott egyesület, szervezet életében mindig szakítópróba a vezetőváltás, mely tavaly zajlott le. Nagy örömmel éltem a lehetőséggel, hogy ilyen minőségben is beszélgethessek a soltvadkerti Kossuth Vadásztársaság 2017. február óta hivatalban lévő vadászmesterével, Kósa Viktorral és júniusban megválasztott elnökével, ifj. Szervánszky Lászlóval.

-Kezdjünk néhány adattal. Milyen terület a soltvadkerti vadászterület?
-A vadásztársaság területe gyakorlatilag magába foglalja Soltvadkert teljes külterületét, ami mintegy 9.500 hektár. Ebből 3.000-3.500 hektár erdő, amely főleg nagyvadas. Itt él a legtöbb vaddisznó, őz és szarvas. A többi terület szőlő, szántó és gyümölcsös, de ide tartozik a Hosszúvíz is, amely különösen nyáron fontos itató az állatoknak. Nem mindenhol lehet vadászni, ilyen például a bekerített gyümölcsös. Emellett megvannak a külön szabályai a működő tanyák és egyéb mezőgazdasági üzemek környékén történő vadászatnak.

-Érzékeny pont a földterületek tulajdonosainak hozzáállása. Nem csupán az a baj, hogy néha lövöldözés van ott. Sőt: ez talán nem is gond, mert nem napközben, illetve hajtásnál nem a munkálatok idején zajlik ez. Sokkal inkább a megnövekvő vadlétszám az, ami gondot okozhat: vadkár jelenik meg…
-Igen, ezzel számolni kell — válaszol az elnök. Időjárási okok, aszály, szaporulat — ezek mind befolyásolhatják a vadkár mértékét. A legnagyobb kihívás a 3.000 hektár szőlő, ahol rendszeresen gyéríteni, riasztani kell a seregélyeket. Ez a madár gyorsan alkalmazkodik a riasztó hangjához. Abból viszont ért, ha kirakunk egy lelőtt példányt a szőlőben. Ezt a kilövést a vadőrök, vagy társaságunk tagjai végzik, a gazdával egyeztetve. A többi vadkárra — kukoricás, gabonaföld, szántó — is van megoldás: vadriasztó szert teszünk ki, mely szaghatással hat. Természetesen fontosnak tartjuk a párbeszédet a földtulajdonosokkal, akik rendszeres vendégei a vadászbálnak, adott esetben pedig más rendezvénynek is.

-A minap Szomor Vilmos vadőr elmondta heti feladatait, melyből kiderült, hogy igen sokat fordít a társaság a vadállomány megtartására, idecsalogatására. Kell ez?
-A vadászmester veszi át a szót: igen, ez a vadgazdálkodás lényege. Etetünk, itatunk, emellett számoljuk, felbecsüljük a vadállományt, követjük az egyes egyedek fejlődését, és megfigyeljük szokásaikat — főleg vadőreink közreműködésével. Ez mind a saját 39 tagunk, mind pedig a vendégvadászok lehetőségeit meghatározza. Vannak ugyanis kiadásaink, főleg a 2, később 3 vadőrünk bére, valamint a takarmány, amit a tagdíjakból és a bérkilövésből fedezünk. Ez leginkább az őzbakra vonatkozik. Emellett pályázati pénzekre is számítunk, így a közeljövőben apróvadak etetőire és itatóira adódik támogatási lehetőség. Nem sokan tudják, hogy az apróvad (így vidékünkön főleg a fácán és a mezei nyúl) sokkal érzékenyebb a környezeti hatásokra, változásokra, mint a nagyvad!

Ha már szó esett a vadőrökről: ezt a munkát szívvel-lélekkel kell végezni! A kötetlen munkaidő egyaránt jelenthet hanyagságot és éjjel-nappal kint létet. Mindenesetre a „hivatás” szó itt aláhúzva érvényesül…

Káposzta Lajos