Daniela Hirschmiller és Verena Dallinger — két bajorországi főiskolás, akik nagy kalandba vágtak január-februárban: négyhetes ösztöndíjas gyakorlatot töltöttek a soltvadkerti Evangélikus Óvodában és az általános iskolában. Mindketten Augsburgban, a Szociálpedagógia Főiskolán tanulnak és óvónők lesznek.

Köhlerné Schiszler Ágnes és Fejesné Szarka Rita feladata volt a gyakornokok gondozása. Minden nap más és más csoport, illetve más és más feladat várta őket. Amellett ugyanis, hogy látogatták a foglalkozásokat, ők is benne voltak a játékban, illetve közreműködtek a német nyelvi foglalkozásokon.

Heti egy napon az iskolába látogattak el, ahol a német nemzetiségi nyelvórákon figyelték a munkát. És hogy mennyire tudtak kommunikálni a gyerekekkel? Mint elmondták, a nagycsoporttól kezdve volt már közös téma, az iskolában pedig a gyerekek órai prezentációja és nagyfokú műszaki ismerete volt szembetűnő.

És amellett, hogy a programban szerepelt tóparti séta, budapesti és balatonparti (éppen szép idő volt, és saját autóval tényleg csak egy ugrás!) kirándulás, ne gondolja senki, hogy ittlétük csupa szórakozás: amikor mi ezen sorokat olvassuk, ők éppen az itt felvett filmjüket rendezgetik. Tanáraik pedig tanulmányokat, beszámolókat és szakmai értékeléseket várnak el majd tőlük.

Milyenek az itteni gyerekek — kérdeztem tőlük az itt megtartott, saját óvodai foglalkozásuk végén.

Mint elmondták, vannak hasonlóságok és vannak különbségek a két ország általuk ismert óvodai rendszere között. Németországban több a játék, a gyerekeknek sokszor adnak lehetőséget, hogy ők döntsék el, mit akarnak. Fejlesztik a rajzkészséget és az önálló alkotást. Az itteni ovisok többet „tanulnak” ugyan, hogy majd felkészüljenek az iskolára, de hogy milyen végtermék kerül ki az iskolából? — erre egyikünk sem tudott válaszolni.

Káposzta Lajos