Jó barátok vagyunk, ezért is beszélünk végig dolgokat. Nem gyakran: van úgy, hogy évekig nem. Most pedig úgy adódott, hogy akár havonta is.

Ne nem mintha ettől megváltoznának a dolgok, hiszen — mint tudjuk — gyakran nem az a vezető, aki a volánnál ül. Kívülről minden esetre úgy látszik.

De az ember kíváncsi. jelen esetben arra, hogy jól sejti-e, amit sejt, vagy téved? Pláne, ha szakmáról van szó: idegenforgalomról, reklámról, szervezésről… És ahol mindez kicsúcsosodik, az jelen cikkünkben a Vadkerti-tó. Schnürlein Andorral, a tavat üzemeltető vadkert Komszolg Kft. ügyvezetőjével beszélgetek. Ülünk az irodában, én dobom fel a témákat, ő pedig hangosan gondolkodik.

Természetes víz!

Igen, ez az élő víz varázsa! (Széles mosoly). Tegnapi élményem: két szegedi anyuka négy gyerekkel lejött egy éjszakára sátorozni. Talán már aludtak egyszer sátorban: kinn a kertben… Ők ezt kalandnak fogták fel, de nem is sejtették, mennyi nyűg adódik ilyenkor: a komfortérzet sok esetben sérül. Viszont rengeteg interakció érte őket: a tapasztalt kempingezők mind segítettek nekik és olyat tapasztaltak meg, amit eddig még sosem. Ez pedig az egymásra utaltság érzése. A tóparti éjszaka pedig elvarázsolta őket. Hogy miért mesélem ezt? Mert még mindig van olyan réteg, aki célcsoportunk lehetne. Ezek a kis beszélgetések megerősítenek abban, hogy ez a tó jó! Ez egy gyerekbarát strand például…

-Na, ezt én is állítom! Mi is itt nőttünk fel és a gyerekeim is. Ha kimegyünk, olyan érzésem van, mint ha egy távoli tengerparton lennék: ott sincs vadkerti, meg itt se! És akkor a kérdés: Kell nekünk vadkerti vendég?
-Nem kell…  Kellene. Nagyon is. De nem ismerik el. Túl közel van hozzánk.

-Ez is egy álláspont. De most kötözködni fogok veled: korábban azt mondták, amikor a belépőjegy pár száz forintos árát sokallották, hogy „nem fizetünk ennyi-annyi pénzt a Hárinak” (azaz elődödnek). Most a Schnürleinnek sem? Megjegyzem, a kérdés torzít!
-Dolgozunk rajta, hogy vonzó legyen ez a nyomott ár is. Előre lépésnek látom azt, hogy minden egyes vadkerti lakos 50 %-os kedvezménnyel léphet be, az idén megvett kártya pedig jövőre is ugyanúgy érvényes. Tegyem hozzá rögtön: a rendezvényekre is érvényes ez a kedvezmény!

-Ha már pénzelünk: megváltozott beléptetési rendszer. Ez miért kellett? Vagy éppen miért csak most?
-Most értünk ide: ezek az idén végrehajtott pályázatok már két éve elindultak. Már akkor szerették volna ezt a rendszert bevezetni. Hétköznap 2 kapu, hétvégén 3 kapu, augusztusban mindhárom. Ide tartozik, hogy az üzemeltetési költségeink magasabbak lettek. Jól megfizetett embereket kell alkalmaznom. Aki a pénzedet beszedi, azt meg kell fizetned. Pénztárgépeket állítottunk be és szigorú az elszámolás.

Aki eddig támaszkodott, elkezdett dolgozni.
Csak éppen máshol.

-Na de mi lesz a közmunkásokkal? Évek óta pozitív és negatív vélemények ütköznek a közmunkások kapcsán — helyi és országos szinten egyaránt. Ők azok a „csodák”, akik órákon keresztül ide-oda vonulnak a söprűkkel és a lapátokkal, szájukban cigi, kezükben telefon.
-Na képzeld el, mi történt: működik a rendszer! Mármint a közmunkaprogram nevelő hatása! Ezek az emberek eddig nem dolgoztak rendszeresen munkahelyen és az iskolai végzettség terén is voltak hiányosságaik. Téli időszakban rendszeres képzésen vesznek részt, ez is segíti őket. Ennek nyomán sok ember „magára talált”.

Tavaly volt mintegy 40 közmunkásunk. A rendszer úgy változott, hogy idén a munkaerő piac ezeket fölszippantotta. Nehezebb lett embert szerezni. Szemléltessem? Tavaly 6 ember nyírta a füvet, idén már csak három. Visszahelyezkedtek, az állami akció elérte a célját: rájöttek, hogy tovább is tudnak lépni. Idén összesen 6 közfoglalkoztatott van nálunk.

Emellett a Vadkert Komszolg-nál 21 ember dolgozik. Ez nem mind a tó üzemeltetése, hiszen miénk az egész város! Ezzel speciális feladatok is járnak: közterület, kerékpárút mellet gyomtalanítás (vegyi, mechanikus), kisebb-nagyobb földmunkák, emellett a fa-brikettáló. Készülve az őszre pedig elkezdtük a vízelvezető árkok gyomirtózását, hiszen ősszel nagy felhőszakadások lehetnek.

Nincs ember, így nagyon rá kell mennünk a gépi munkára. Ezeknek viszont nagy az oktatási és a karbantartási költsége.

-Igyál egy szódát, aztán folytatjuk a fesztiválokkal!
-Gondoltam, hogy nem engedsz még el…

Káposzta Lajos