Sokan azt hiszik, az adományozás szokásának hódolni annyi, mint adni egy fém százast a sarki vagy a lámpánál álló koldusnak. A koldus maffia támogatása helyett azonban érdemes valódi segítséget nyújtanunk, mégpedig önmagunkhoz méltó módon. Adakozni, adományozni, jótékonykodni többféle módon lehet. Magánemberként és vállalatként is lehetünk jótékonyak. Felajánlás lehet ilyenkor nem csak ruha, bútor, konyhai eszköz, hanem az időnk is. Ebből van a legkevesebb – ez a nagy érték. Az alapítványok az ajándékokat szelektáló, továbbító csapatba sokszor keresnek szervezőket, dolgos kezeket. Jelentkezhetünk ilyen posztra is.

Ki ne szeretné a palacsintát? Legyen az túrós, lekváros, kakaós, nutellás vagy éppen diós.
Történt ugyanis, hogy Tázláron az asszonyok palacsinta sütőt ragadtak a kezükbe.
Szombaton került sor eme nemes feladat megvalósítására, melyet elvileg a nyáron tartandó Juniális keretin belül tartottak volna meg a szervezők, ha az időjárás nem avatkozott volna bele. Most viszont az idő igencsak kegyes volt, sőt még majdnem túl meleg is, hiszen egyszerre több gáztűzhelyen forgatták a palacsintasütőket.
Előrendeléseket lehetett felvenni a palacsintákra, melyet az “alkotók” nem árultak, viszont szívesen fogadták az adományokat.

De mindez mi célból is jött létre?
A befolyt összegből a 2019. január 1-jével megnyíló bölcsőde berendezési tárgyaira, –  szekrények, pelenkázók- fordítaná az összeget a helyi önkormányzat. Másodsorban a jövő évi Juniális színes gyermekprogramjaira tennék félre ezt a pénzt.

A jótékonysági palacsintasütés nem jöhetett volna létre a magánszemélyek segítsége, felajánlása nélkül. A tojásokat, az olajat, tejet, lisztet, szódavizet, kakaóport, saját készítésű lekvárokat, mind-mind a helyiek ajánlották fel.

Megközelítőleg 700 darab palacsinta sült ki aznap, gondolhatják, mind elfogyott.

-Dusy-