2015-ben egy új kezdeményezés indult a sok világnap között: „Legyen a népviseletnek is egy napja!”  Tázláron 3. éve, hogy megmutatjuk, milyen gyönyörű viseleteink vannak.

-Hirdetés-

Volt, aki április 24-én teljes népviseletben ment dolgozni. Tázláron hét kivételes hölgy öltözött be: Mártáné Czékus Györgyi, Pásztor Katalin, Szalainé Csendes Márta, Jenei Mihályné, Csendesné Szabadi Sarolta, Bánné Égető Zsuzsanna és Vadászné Bozsik Anikó.

A feladat: Válaszd ki népviseleted egy darabját (szoknya, mellény, blúz/ing vagy csak egy pántlika….) és vedd fel egy mai ruhával kombinálva. Így menjünk ki az utcára, iskolába, munkahelyre.

Pásztor Katalin saját maga által hímzett ruhájának egy része

A magyar népviselet a magyarság hagyományos öltözködési módja. Fő táji típusai a dunántúli, a felföldi, az alföldi és az erdélyi. Jellegzetes vidékei: Galga-mente, Kalotaszeg, Kalocsa, Lóc, Matyóföld, Hosszúhetény, Hollókő, Kazár, Ormánság, Sárköz, Székelyföld, Torockó, Püspökbogád.

A viseletet törvények és rendeletek szabályozták. Másként öltözött a nemes, a jobbágy és a polgár. A különböző vidékek lakói viseletükkel is megkülönböztették magukat a többi vidék lakóitól és a nemzetiségiektől.
A régi ruhadarabokat házilag készítették tartós anyagból, hogy több nemzedéket is kiszolgálhassanak. A 19. század végéig az ing, bő gatya, székely harisnya anyagát továbbra is otthon szőtték . A viselet többi részét egyre inkább gyári alapanyagból varrták, az egyes községek kialakították a csak rájuk jellemző stílust. A berendezés, a szép tárgyak és a női viselet a nők kezében volt.

Ma már inkább csak ünnepekre vesznek fel népviseleti ruhát. A 20. század közepétől főleg a palócvidéken, Erdélyben és Kalocsa környékén él tovább.
A népviselet tudatos ápolása beszűkíti annak alkalmazási körét és mereven megkötheti egyes jellegzetességeit. A viselet elszakad a mindennapi élettől, és a történelem egy darabjának tekintik: ez a historizálás, ami rögzíti és megmerevíti a formát, mintegy múzeumi vitrinbe zárva. Mások a régi népi motívumokat eredeti környezetükből kiragadva, háztartási textíliákon és egyes ruhadarabok díszeként szerepeltetve igyekeznek megőrizni a népi formakincset.

A ruhadarabok elkészítése eleinte a család nőtagjaira hárult. Ők készítették a fogyó textíliákat és a díszes ünnepi darabokat, a kelengyébe szánt öltözéket, amit a család lányai férjhez menetelük után viseltek. Ez tartalmazta a hétköznapi ruhákat csakúgy, mint az asszony egész életére szóló díszes ünnepi textíliákat; összesen több száz darabot. Ennek előállítása munkában és pénzben is sok áldozatot követelt. Egyes fejlett szövő-hímző kultúrájú vidékeken, például Kalotaszegen, több mint tíz évig készült, és az egyszerűbb daraboktól a bonyolultabbak felé haladt. Ami nem készült el a lány férjhezmeneteléig, azt utólag pótolták. Összesen akár 600–800 sing vásznat is felhasználtak a különböző vásznakból. A pamutfonalat pénzért kellett venni.

Célunk, hogy a népviseletek segítségével egy napra fogjanak össze a magyarok a világ minden táján. Legyünk büszkék értékeinkre!

-Dusy-