A VIRA Magazin új minisorozattal kívánja bemutatni olvasóinak a kiskőrösi és környékbeli fiatal vállalkozókat. Igen, fiatal koruk ellenére ők nem költöztek el külföldre vagy a fővárosba (esetleg megjárták, de hazajöttek), hanem itt, városunkban vagy legalábbis a környéken próbálnak szerencsét, sokan közülük egészen szép eredménnyel. Ezért olyan fiatalokat keresünk meg térségünkben, akik családi vagy önálló vállalkozásba kezdtek és itt képzelik el jövőjüket a továbbiakban is.

-Hirdetés-

A 28 éves keceli Szamek Roland, ifjú kora ellenére több szakmát is kipróbált. Találkozhattunk már vele értékesítő munkakörben különböző kiskőrösi telefonboltban, ugyanakkor a soltvadkerti Kévés Autocent Kft. ifjú titánja címet is neki adományozhatjuk, hiszen kommunikációs képessége kétségtelenül adott hozzá. Interjúnk során nekem mégis az oly kevésbé ismert szakma, mint a ceremóniamesterség ütött fület. Csokornyakkendőben vagy laza stílusban, hatalmas mosollyal az arcán ragadja meg a mikrofont falunapokon és esküvőkön egyaránt. Természetéből adódóan pedig még jókedvét is hozzáadja, fergeteges hangulatot teremtve ezzel mindenhol, ahol megjelenik.

VIRA: Mesélj picit magadról, hogyan lettél értékesítő?

Sz.R.: A Wattayban végeztem közgazdaságtan szakon, de aztán már nem szerettem volna továbbtanulni. Jó volt az az irány, de nagyon sokat kellett volna még tanulnom, és egy picit talán már unalmassá is vált. Megmondom őszintén, nekem kell a pörgés, én pénzt akartam már keresni. Ezek után lettem értékesítő a telefon üzletekben, majd végül a Kévéshez mentem. Nagyon nagyra tartom és büszke vagyok rá, hogy 2018-ban megkaptam a Skodától az „Év felfedezettje” címet. Ez mindenképpen egy pozitív visszajelzés számomra, hogy jól csinálom a dolgom.

Ahol Roli megjelenik, ott garantált a szuper hangulat

VIRA: Miért lettél ceremóniamester? Honnan jött az ötlet? Mit is takar ez valójában?

SZ.R.: A céggel részt vettünk egy márkafüggetlen autóstalálkozón, ahol ebédidőben szóltak nekünk, hogy aki eredetileg vezette volna a napot, a speeker lebetegedett,  ezért egy olyan vállalkozó szellemű jelöltet keresnek, aki levezeti a találkozót. A marketingesünk azonnal engem ajánlott, így a kezembe adták a mikrofont, amit azelőtt sosem használtam még. Megkaptam mellé a délutáni programot is, ezt követően pedig 3-400 ember előtt kellett szerepelnem. Annyira jól sikerült, hogy azóta is a környék összes programjának én vagyok a műsorvezetője. Ezek után gondolkodtam el azon, hogy szeretnék kicsit olyan irányba menni ami különlegesebb és egyedibb, amire az emberek mindig jó szívvel emlékezni fognak. Mindig is imádtam esküvőkre járni, szerettem nézni a vőfélyek munkáját, de azért ez merőben más.

VIRA: Akkor ez most hasonlít a hagyományos vőfélyi szerepre és a filmekből ismert rendezvényszervezői munkára?

Sz.R.: Ez a kettő között van. Nálunk nincs az a hagyományos vőfélyi ízes beszéd, vagy a népviselet, és nem én fogom a levesestálat felszolgálni meg a pörköltet. De ugyanúgy vannak játékaink, ugyanúgy vannak poénok. Elsőnek ajánlatot kérnek, találkozunk és beszélgetünk. Ha szimpatizálunk egymással, akkor elkezdünk tervezni. A nagy nap előtti 1-1.5 hónappal, amikor már megvan a forgatókönyv, akkor ismét összeülünk. A feladatom tehát ennek a levezénylése plusz a násznép “terelgetése”. Leveszem a terhet a pár válláról és a háttérben rendezkedve mindent úgy alakítok, ahogy ők azt eltervezték. A legfontosabb, amit a leginkább kiemelnék és amire magam is törekszem az az, hogy a menyasszony és a vőlegény legemlékezetesebb napja legyen. Olyan legyen, amilyennek megálmodták. Ne nekik kelljen agyalni azon, hogy mikor jön a torta, miért nem lett beállítva az a kép a fotósnál, stb. Erre mind nekem kell figyelnem. Mellette meg olyan szinten beépülni a vendégseregbe, mintha családtag lennék. A legjobb élmény, amikor egy lagzin legalább hárman odajönnek, hogy: „Roli, kinek vagy te itt a rokona, közeli barátja?” Tehát ennyire jóban vagyok velük, de közben a háttérben terelgetek mindenkit.

VIRA: Hogyan képezted magad? Van ehhez végzettséged? Meddig lehet ezt művelni?

Sz.R.: Ehhez én elvégeztem egy iskolát, tehát Okleveles Ceremóniamester vagyok. Ott olyan alapokat oktattak, mint a kommunikáció és pár szituáció, de a rutin és az évek fognak igazán kiképezni. Hivatásszerűen 2 éve csinálom. Megvan hozzá a kommunikációs tudásom, egyből megtalálom a közös hangot az emberekkel, és arra törekszem, hogy egyedi és megismételhetetlen legyen a pár szempontjából a nagy nap. Ha mindig találsz benne újat, akkor nem tudsz belefásulni. És mivel minden pár más, így mindig találok valami érdekeset. Ez visz tovább, ezt építem be a munkámba. Jó megismerni a fiatalokat, a családot, a barátokat. Gyakran kérem tőlük, hogy meséljenek gyerekkori vagy vicces sztorikat, azokat is felhasználom, így sokkal bensőségesebb a lakodalom. Azt szeretném, hogy még évek múlva is emlékezzenek rám. A fővárosban elterjedtebb szakma ez igazán, de most kezd el ide vidékre is szivárogni, tehát van még benne lehetőség. A jelenlegi nagy példaképek azonban már 20 éve a pályán vannak.

I. Solti Pincepörkölt Fesztivál (Fotó: Lehoczki Rea)

VIRA: Nemcsak esküvőn, hanem környékbeli fesztiválokon, falunapokon is feltűnsz.

Sz.R.: Ott is van forgatókönyv, de az sokkal lazább. Ott nem két ember nagy napjáról van szó, hanem tulajdonképpen a közönséget kell szórakoztatni a felkonferálással. Mindegy, hogy 60 vagy 400 emberről van szó. Ilyen véleményeket is szeretnék majd, hogy ha olvassák a programoknál a nevem, hogy Hú, ha a Roli ott lesz, akkor biztos, hogy jó hangulat lesz”. A munkám legnagyobb elismerése az, amikor azért keresnek fel, mert láttak egy rendezvényen vagy valaki személyesen ajánlott engem.

VIRA: Munkád során, eddig melyik volt a legemlékezetesebb/ legmeghatározóbb élmény számodra? 

Sz.R.: Minden alkalommal meghat, amikor a szülőknek köszönetet mondanak, mivel az én életemben is nagyon fontos a család. Imádom a szüleimet, valószínűleg ezért. Nem szégyen, én is minden alkalommal meghatódom. Konkrét élményem nemrég egy ugyanilyen csodás pillanat volt, amikor az “igen” szó kimondásakor az ifjú pár mindkét tagjának csillogott a szeme a boldogságtól. De azt is nagyon szeretem, amikor tényleg családtagnak néznek az esküvőn, mert annyira beleolvadok a közegbe, nem egy plusz emberként viselkedek.

Fotó: Orcsik Zalán

VIRA: Mik a jövendőbeli terveid? Maradnál itt, vagy azért hív a nagyvilág?

Sz.R.: Az értékesítés és a ceremóniamesterség, amit mindenképp szeretnék tartani. Azt, hogy helyileg hol leszek 5-10 év múlva, nem tudom megmondani. Az embernek az élete egy nap alatt is megváltozhat. Ma még itt vagyunk, de aztán holnap már lehet, hogy ott, ahová éppen sodor az élet.

DéKá

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (3 db kép)