A mobbing gyakran ismétlődő pszichológiai terror, legalább egyszer egy héten és legalább fél éven keresztül tartó cselekedetek sorozata egy egyén vagy egy közösség részéről, amelyek egy vagy több egyén ellen irányulva azoknál mentális vagy fizikális kórtani jelenségekhez vezetnek.

-Hirdetés-

Ez különösen kemény tud lenni a fogékony, minden iránt érdeklődő vagy éppen visszahúzódó korosztály, azaz a tizenévesek körében. Ha valaki „nem vigyáz magára”, bizony, előfordulhat, hogy kiközösítik.

De nem ez a baj! Ez előfordul. Sokkal inkább az lehet gond, ahogy az illető ifjú ezt feldolgozza. Vagy éppen nem dolgozza fel.

A dr. Heinz Leymann német pszichológus által megalkotott kérdőívek szerint ezek a fő kategóriák:

  • A kommunikációs lehetőségek csökkenése (azaz nem állnak szóba az illető diáktárssal)
  • Verbális támadások (azaz csúnyán beszélnek vele)
  • Szociális kapcsolatok fenntartásának lehetetlenné tétele (nem állnak szóba a személlyel)
  • A jó hírnév fenntartásával kapcsolatos effektusok (pletykák, gúnyolódás, tréfák gyártása etnikai hovatartozásból, tájszólásból, beszédstílusból, járásból stb.)
  • A tanulással kapcsolatos effektusok (nem kap szerepet az órán, ha a tanár ad neki szerepet, a többiek nem akarnak vele egy csoportban működni — azaz a tanár is végezhet mobbing tevékenységet)
  • Testi egészséggel kapcsolatos tényezők (fenyegetés, támadás, szexuális zaklatás stb.)

Az ellenségeskedésnek leggyakrabban nincs racionális oka. Sokkal inkább érzelmi jellegű; irigység, féltékenység, ellenszenv következményeként alakul ki.

A kérdés tehát az, hogy mennyire van ilyen az adott iskolában? Első körben Soltvadkerten kérdeztem körbe, de nyugi: a mobbing mindenhol létezik, vagy felütheti a fejét. Ilyen gyűlöletkeltő híreket hallgatva a méreg már bennünk van!

Lakatos Attila, a soltvadkerti birkózó szakosztály vezetője

Hozzánk leginkább fiúk jönnek edzeni és versenyezni, lányok kevesebben. Tudunk a diákok között uralkodó viszonyokról, melyek felnőtt szemmel nézve ugyan gyerekesnek mondhatók, de számukra esetleg komoly gondot okoznak. Főleg a nyolcadikosok körében járja. Annak idején mi csak egyszerűen úgy hívtuk: rivalizálás. A birkózásban, mint a legtöbb sportágban, a csapatszellemet erősítjük. Tudomásul kell vennie minden birkózónak, hogy ha meg is tanul egy-két fogást, attól még igen gyorsan megfektetik a szőnyegen. Szóval folyik itt egyfajta alázatra nevelés, de természetesen szó nincs lealázásról! Csapaton belüli mobbingot pedig nem tűrünk.

Hogy mi a véleményem az iskolai mobbingról?

Hallani hallottam róla. Ennek egyik folyamánya az, hogy évről évre sok tanuló elmegy és nem jönnek helyettük máshonnan újak. Mert egy egészséges mozgásnak az feltétele, hogy cserélődnek a diákok. De ide nem cserélődik be senki. Kérdésem talán az: mi a mi iskolánk erőssége és mi lenne a vonzó kifelé?

Dely Zsuzsanna iskolai igazgatóhelyettes, Soltvadkert

Bármilyen jel vagy bejelentés adódik, nekünk kötelességünk, hogy azonnal kivizsgáljuk. És persze, hogy szárnyra kapnak rossz hírek. De vannak jók is: az egyik hatodikos diákunk nyert egy kerékpárt és felajánlotta egy rászorult osztálytársának mondván, neki nagyobb szüksége van rá! Intézményi szinten az iskolalelkész és az iskolapszichológus az, aki mindenen átnyúlva, egy független és pártatlan beszélgetés keretében sok segítséget tud adni a kiközösített gyerekeknek.

Udvarhelyi Attila iskolaigazgató: a szülőket is erősítenünk kell! 

Mi is történik ilyenkor? — kezdi az eszmefuttatást a háromgyerekes családapa — A gyerekek egymásnak feszülnek, rivalizálnak. Ezt nem mindegyik családban tudják meg időben és nem mindegyik családban tudják megfelelően kezelni sem. Volt például olyan szülő, aki jóval a ballagás után közölte velem, hogy bizony az ő gyereke kivételezés, kiközösítés, mobbing áldozata lett. Kiderült tehát, hogy nekünk, pedagógusoknak, nem csak a gyereket, hanem a szülőt is meg kell erősítenünk abban, hogy igenis fordulhat hozzánk, ha gondja van.

Cigány, buta, csúnya, szegény, elesett, gyenge…

A fenti jelzők szinte bárkire ráhúzhatók — mondja az igazgató. Még ha valaki szépnek és okosnak néz ki, valójában ő is — mint kamasz — tele van „sérelmekkel” és lelki bizonytalanságokkal. Ha pedig ezt nincs hol feldolgoznia, akkor „óriásivá növekszik” a teher! Ami valójában lehet, hogy nem is olyan nagy problémából fakad…

Egyházi iskola?

Igen, a vadkerti az lett pár éve. Az áhítatok, lelki beszélgetések tematizáltak, melyekben ott van az egymás elfogadására vonatkozó fejezet is. De hangsúlyoznunk kell azt is, hogy nem csak az iskolán múlik, mi lesz a gyerekből. Ott a család, a diák által nézett média és a baráti kör hatása is!

Káposzta Lajos
Kép(ek): illusztráció