Akár helyi adóbevételek, akár foglalkoztatás terén vizsgáljuk, már egyértelműen látszik, hogy Kiskőrös mezőgazdasági településből, inkább ipari-agrárvárossá alakult át az utóbbi fél évszázad során. A rendszerváltást követően ugyan pillanatok alatt megszűntek az állami iparvállalatok leányvállalatai a városban, viszont a régi üzemekben dolgozók közül néhány szakember új vállalkozásokat hozott létre, amelyek több évtizednyi fejlődés után jutottak el a mai szintre, ahol már a lakosság jelentős részét foglalkoztatják.

Az egyik ilyen „úttörővel” Ungvári Ferenccel, az Ungvári Works Kft. vezetőjével és tulajdonosával beszélgettünk.

Ungvári Ferenc és fia, Ungvári Zoltán

Meséljen kicsit arról az időszakról, amikor megszűntek a régi vállalatok és megalakultak az első iparos vállalkozások Kiskőrösön.

-Hirdetés-

Az előző rendszerben viszonylag sok ipari cég volt, ahol az akkori iparos társadalmat kinevelték. Mi ezeknek a mondhatni kinevelt iparosoknak és cégeknek vagyunk a leszármazottai, mai kiskőrösi iparos vállalkozók. Az 1990-es évek elején rengeteg munkahely megszűnt, ezzel párhuzamosan Magyarország biztos piacai is. Ebben a környezetben csak azok indítottak nagyobb ipari vállalkozást, akiknek némi rálátása volt arra, hogy milyen perspektíva van az iparban.

Az én vállalkozásom is tulajdonképpen lakossági szolgáltatóként indult el. 

Az első félévben a mezőgazdaságban dolgozók, termelők igényeit szolgáltam ki. Konkrétan traktorjavítás, alkatrészcsere, alkatrészgyártás, rotációskapa javítás. Mivel ez a családi házamnál volt, a Béke utcában, ezért nagyon gyorsan felismertem azt, hogy iszonyúan környezetszennyező az, amit csinálok. Akkor már bennem ez a környezettudatosság nagyon is élt, ezért nagyon gyorsan elkezdtem gyártható termékek után nézni. 

Az első gyártmányaim kapcsolódnak a volt KGST-ből beszállított járművekhez, Simsonhoz, MZ-hez, Rigához, Romethoz, gyártottam lánckerekeket. Teljes mértékben magam terveztem, én készítettem el a gyártáshoz a szerszámokat is. 1992-ben már olyan komoly termékek voltak ezek, hogy az egész országra terítettem, sőt a legnagyobb magyarországi alkatrész kereskedő cég, a miskolci mobiljármű nagyker, IFA számra vitte tőlem az alkatrészeket. 

Egy kiskőrösi német-magyar vegyesvállalat, konkrétan a TEK-SZOL Kft., keresett meg az első export munkákkal. Megfeleltünk a németországi piacnak, és ez megnyitotta azt a lehetőséget, hogy a nyugat-európai elvárásoknak megfelelő termékeket készítsünk. Emellett nyilván igyekeztem az önállóan keresni az export lehetőséget. Már 17 éve önállóan exportra termelünk. 

Hat ország jelentős részében ismernek bennünket, (Franciaország, Németország, Svájc, Ausztria, Svédország, Magyarország) rendszeres megkereséseink vannak, nagyon sok tárgyalás, nagyon sok referencia munka, nagyon sok minősítés. Hogy milyen jellegű alkatrészeket gyártunk? A műszer ipartól a bányagép iparig. A néhány dekagrammos alkatrésztől, akár a legnehezebb, tonnás alkatrészekig képesek vagyunk gyártani. 37 emberünk dolgozik, több műszakban a cégnél.

37 emberük dolgozik, több műszakban a cégnél

Sokan próbálkoztak akkoriban iparral, viszont nagyon sokan ragadtak meg a kezdeti szinten, vagy szűntek meg. Mi lehetett ennek az oka?

Nagyon sokan vannak, akik ugyanúgy, mint én, szolgáltatással kezdtek, de szolgáltatók is maradtak. Talán azért, mert magunkkal hoztuk az úgynevezett átkosból azt, hogy mindenki mindent barkácsol, mindenki mindent legyárt vagy legyártat magának. A megszűnt állami nagy vállalatoknál, ahol a gépek voltak, amivel le lehetett gyártani, vagy a mezőgazdasági emberek javítási, vagy alkatrészcsere szükségleteit ki lehetett elégíteni, megszűntek. Így nyilvánvaló hogy a szolgáltatóipar egy darabig nagyon fejlődött. Aztán megállt egy szinten, és ahogyan csökkent a mezőgazdaságból élők száma, úgy a szolgáltatók ügyfelei is eltűntek.

Én és még néhányan, ebből a szolgáltatásból törtünk ki a termékgyártással. Mindenképpen meg kell, hogy említsem a Protokont, amely már akkor is saját termékekkel rendelkezett, mi munkatársak voltunk a Telefongyárban. Nagyon jó viszonyt ápolunk a mai napig  TEK SZOL Kft. – vezetésével, de tapasztalatom szerint bármelyik kiskőrösi cég bátran mehet egymáshoz, ha gondja van. Nagyon szépen fejlődik az AGRO LINE Kft., az UHU TRANS Kft., stb. Az Ipari Szövetkezetet is meg kell említeni, aminek sajnos nem lett folytatása, mert nem megfelelően privatizálták, hanem inkább darabokra szedték a céget. A Masina Kft-t is fontosnak tartom megemlíteni. Összefoglalva, mi voltunk azok, akik tulajdonképpen a múltból merítkezve létrehoztuk Kiskőrös jelenlegi iparát, ami folyamatosan fejlődik. 

Nyilván nosztalgiából, de még mindig úgy beszélnek Kiskőrösről, hogy a szőlő és a bor városa, holott az Ön elmondása alapján is láthatóan az ipar dominál a legtöbb területen.

Nekem erről az a véleményem, hogy a kialakult új helyzetet nagyon tisztelni kellene és megbecsülni. Kiskőrös város ipari exportpotenciálját, azt prezentálni kellene valahogyan a minisztériumok és más szakmai szervezetek felé, hogy ebből a korábban mezőgazdasági városból mennyi export ipari termék kerül a világpiacra, ami az országnak tulajdonképpen a legjobb. 

Mi, az iparos réteg, azzal szenvedünk és fájlaljuk, hogy a térségben Kiskőrösön a legnagyobb a gépipar, ennek ellenére elvitték az ipari oktatási formát innen. Ráadásul a probléma az, hogy olyan szakembereket, szakmákat képeznek, amire véleményünk szerint nincs akkora szükség. 

Egy idő után mindenkit érintett az, hogy egyre magasabb műszaki színvonalon tudjunk dolgozni, ezért a hagyományos technológiákat le kellett cserélni és nyilvánvaló, hogy akkor már a legmodernebb technikákat valósítottuk meg itt Kiskőrösön, így egy nagyon fejlett iparú város, egy ipari-agrár város lettünk. Azt látni kell, hogy eddig az ipar nem megfelelő képviseletben részesült, nyilván azért, mert kötnek minket a gyökerek az agráriumhoz. Én azt látom, hogy az ipar képviseletét meg kellene erősíteni ahhoz, hogy maga a város is vonzó legyen. Akár különböző prezentációkkal is kellene a város ipari fejlettségét bemutatni, hogyha befektető érkezik az országba, akkor szóba kerüljön Kiskőrös is. Ugyanis én abban hiszek, hogy a fiatalokat úgy lehet itt tartani a megélhetési környezetében, ha ismeri a lehetőségeiket. A mi bevételünk 75%-a közvetlen exportból származik. Erről mi minden hónapban jelentést küldünk. Én nagyon sokat dolgoznék azon szívem szerint, hogy minél többen itthon maradjanak, hiszen Kiskőrös egy kedves, békés város, ami folyamatosan fejlődik. 

Mit gondol egy közelgő válságról, amelyről egyre többet hallani? 

Az biztos, hogy recessziós hangulat van már. A magyar gazdaság talán most jóval védettebb és önállóbb, mint 11 évvel ezelőtt. Ilyenkor azaz érdekes helyzet áll elő, hogy a tömeggyártók, akiket legelőször érint a válság, elkezdenek a kis szériás gyártók munkájába turkálni, és rontják a mi üzletünket. Mi megyünk tovább és bízom benne, hogy ez így is mard. A 2008-as beszakadást viszont nem kívánom, mert akkor egyik napról a másikra nem volt munka és megrendelés. Még számomra is egy érdekes jelenség volt akkoriban. Ennek ellenére a cégtől senkit sem bocsájtottam el. A kisebb nehézségeket kisebb-nagyobb segítségekkel megoldottuk, így a válság után ugyanazzal a kis csapattal folytatódhatott tovább a munkám. A dolgozóim ezért mindig hálásak voltak nekem, de tulajdonképpen miért is tettem volna másképp, amikor egykoron én is ugyanott kezdtem, ahol ők. Olyan, hogy kilátástalanság, nálunk nem igazán volt az elmúlt közel 30 év alatt a cég életében. Én ilyen elvek mellett élek és vezetem a vállalkozásomat, és nagyon szeretném, ha ezt a gyerekeim is tovább vinnék.

T.Z.