Méreg Attila világutazó, a zarándokútjairól, a stoppos-utazásról és a „kanapészörfölésről” tartott előadást, bemutatva, hogy alacsony költségvetésből is messzire el lehet jutni.

-Hirdetés-

Méreg Attila Bécsben élő magyar fiatalember, a Tegyünk Izsákért Egyesület meghívására érkezett Izsákra, az utazásról szóló előadás-sorozat második előadójaként. A vetített képekkel kísért élménybeszámolója, és a megszállott utazó lelkesedésével előadott mondanivalója, nem engedte lankadnia a hallgatóság figyelmét. Az előadás során nemcsak az egyes helyszínek és történések különleges világába pillanthattunk be, hanem az előadó utazás iránti elköteleződése is felkeltette az érdeklődést az utazás iránt.

Az előadás témáját és mondanivalóját Attila az alábbiakban foglalta össze a VIRA.HU olvasóinak:

Az utazás

– Nagyon szeretek utazni, mert kíváncsi természet vagyok, szeretem az utazás által magamat is megismerni, szeretem a kihívásokat, az új helyzeteket – új helyzetekbe belekerülni, az utazás által más kultúrákat, más embereket, más nemzeteket megismerni. Az utazás filozófiáját én felnőtt fejjel ismertem meg, mert én gyermekként szegény családból jövök és nem sokat utaztunk. De, felnőttként, ahogy elkezdtem dolgozni, rájöttem, hogy nemcsak munka az ember, nem csak munkának él: nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk! Azt a pénzt, amit kemény munkával megkeresett nem elkótyavetyéltem, hanem utazásra költöttem – rájöttem, hogy lehet okosan utazni. 2020-ban már rengeteg információ érhető el az interneten, (Nekem is van Facebookom, Blogom, YouTube csatornám, Instagramom) ahol rengeteg utazó tapasztalata érhető el, akik minimális költségvetésből, egy ügyesen megpakolt hátizsákkal bárhová el tudnak menni. Egy hátizsákba mindent bele lehet pakolni, ami egy félévre, de akár egy életre is elegendő. Én egy hátizsákkal gyalogoltam végig Európát a Szent Jakab zarándokúton 5300 km-t megtéve. A világot is megkerültem és az sem volt egy horribilis összeg, ha az ember ügyesen, tényleg kemény munkával megtervezi: mikor akar menni, hova akar menni, mikor legolcsóbb a repülőjegy. Hogyan lehet legolcsóbban eljutni az úticélhoz. Nem biztos, hogy a közvetlen járat a leggazdaságosabb. Én például Új-Zélandra kerülőúton jutottam el: stoppal Berlinbe, onnan repülővel Kijevbe, majd Pekingbe, egy helyi járattal egy másik kínai nagyvárosba, ahonnan a Sydneyi járat indult. Végül Sydneyből repültem Új-Zéland legnagyobb városába Aucklandba. Ez persze több nap és sok szervező munka. de így volt a legolcsóbb a 48 órás közvetlen járat helyett. Fifikásnak kell lenni, utána kell olvasni, informálódni: hogyan lehet legolcsóbban vízumot szerezni, hány nap után kell megújítani, melyik légitársaságoknál lehet olcsón repülőjegyet venni…

Kanapészörfölés

A Couchsurfing – több mint ingyen szállás, ez egy olyan közösségi oldal ahol az utazók és a vendéglátók teszik közzé a céljaikat és a felkínált lehetőségeiket. Ez egy olyan közösség, ahol az emberek adnak és kapnak. Én, mint utazó, ha például Aucklandba szeretnék menni, rákeresek, ott ki fogad utazókat, ki éppen aktív. A profiljából kiderül az életkora, mit kínál, mit csinál, mit nem szeret és kit-hogyan fogad / kit nem fogad, stb. Majd írok neki egy bemutatkozó e-mailt, és ha saját profilom alapján színpatikusnak talál, visszaír: Attila jöhetsz, van egy kanapém! Persze ami lehet egy matrac, egy valódi kanapé, de volt már, hogy lakást, vagy egész házat kaptam, volt, hogy lakókocsiban aludtam. Ez attól függ, mennyire vagyok bevállalós, mi a komfort zónám, mi fér még bele. De vannak extrém fogadók is és van, amikor én vagyok a fogadó. Én Bécsben élek és nagyon sok vendégem volt már: kínai, lengyel, amerikai, német, akik szeretnék a helyieket jobban megismerni. Nem egy hotelszobából indulva, hanem valakivel együtt közösen csinálni programot, hogy gyere, te mutasd meg, mit szeretsz Bécsben. És ez ingyenes! Van, amikor én vagyok fogadó és örülök, ha hozzám jönnek. Nekem is van ágyam, amit felajánlok, és van, amikor én vagyok az utazó. Ily módon már nagyon sokfelé jártam: New Yorkba, Los Angelesben, de Erdélyben és Magyarországon is nagyon sok segítséget kaptam. Ez egy ilyen Vica-versa dolog. De voltam olyan helyen is, ahol a fogadó olyan munkát végez, hogy nem sokat tud utazni, de már háromezer vendége volt. Olyan aki, azt szereti, ha hozzá jönnek a vendégek, mintegy beengedi magához a világot. Egy jól kitöltött profil alapján minden utazó megtalálhatja a legalkalmasabb fogadót és fordítva.

Nyelvhasználat, kommunikáció?

– Kommunikálni kell! Én úgy látom, hogy mi magyarok félünk használnia nyelvet. Szerintem sokan beszélnek idegen nyelvet, hogy milyen szinten az mindegy, azt el kell engedni. Nem baj, ha hibázunk, nem baj, ha rosszul beszélünk, de akarjunk beszélni és próbáljuk a nehézségeket áthidalni. Azt látom, hogy aki oroszul beszél, sok lehetősége van volt Szovjetunió területén, rengeteg gyönyörű helyet kereshet fel. Míg az angollal a világban elég jól, ott nemigen lehet boldogulni. Persze a nyelvi nehézségek áthidalására remek lehetőség a mobilon használható fordító applikáció. Csak felmondom rá, és az adott nyelvre lefordítja a hallottakat. Mindenütt meg lehet tanulni pár szót az adott ország nyelvén, miért nagyon hálásak tudnak lenni a helyiek. Nem muszáj tökéletesen beszélni, lényeg, hogy meg tudja értetni magát: innen jöttem, oda megyek, éhes vagyok, szomjas vagyok, szállást keresek… a legalapvetőbb dolgokat el tudja mondani.

Vendégszeretet?

– Amerre jártam a világban mindenütt segítőkész emberekkel volt dolgom. A stoppolással mindig eljutottam oda, ahova terveztem. Új-Zélandon például rögtön megálltak és megkérdezték, miben tudnak segíteni? Európában tudunk félni az idegenektől, Új-Zélandon sokkal nyitottabban és kíváncsibbak az emberek. Sokszor leszólítottak: ki vagy, honnan jöttél, mit csinálsz itt? Persze Magyarországon is vannak olyan helyek, ahol sokkal nyitottabbak az emberek, mint például az Ördögkatlan, vagy a Kapolcsi fesztivál alatt. Ott nagyon jó élményeket lehet szerezni, hiszen hasonszőrű emberekkel lehet találkozni. Azt is külön kérik a szervezők, hogy aki teheti, vegye fel a stoppost. Persze amikor én vagyok a sofőr, mindig szívesen viszek stoppost.

Negatív élmény?

– Igazából negatív élményem nem volt. Tanulságos volt Izrael, olyan szempontból, hogy amikor visszajöttem döbbentem rá: de jó, hogy Európában, ahol élünk, békében élnek az emberek, nyugalom van, nincsenek fegyverek! Izraelben minden sarkon van fegyveres katona és érezhető a katonai készültség. Bár nagyon szerettem ott lenni, nagyon izgalmas volt a kereszténység gyökereit látni, de utána jó volt hazajönni, jó, hogy béke van nálunk.

Más népekhez való viszony?

– Bécsben, ahol élek nagyon sok muszlim él, és természetes az, hogy látok csadoros nőket az utcán, vagy vásárolni. Nekem ez már normális és természetes. Európa is multikulturális, nagyon színes és tiszteletben tartom, kinek milyen vallása van, ki milyen felekezethez tartozik Amíg az ember a vallását szépen éli meg, a közösségnek, a társadalomnak nem árt, ezzel nekem ebben semmi kivetnivalóm sincs. Ki milyen szabályok, törvények szerint él és azzal saját életét nem korlátozza, nem érzi rosszul magát, és nem akarja extrém szinten másokra rányomni, addig szerintem a társadalomban, békében tudnak együtt élni különböző vallású emberek, különböző vallású felekezetek.

Miért jó utazni?

Az ember az utazás által ismeri meg új oldalát, amikor új körülményekbe keveredik. Azáltal, hogy más helyekre, más időzónában, más természeti viszonyok közé kerül, az ilyen kihívásokra reagálva menni kell, ki kell lépni a komfort zónából, ezáltal jobban megismeri saját magát. “A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” (Madách) Az utazással nemcsak másokat ismer meg az ember, hanem saját magát is!

Az előadást követően, zsíros-kenyér és tea fogyasztása mellett még további beszélgetés zajlott az előadóval. Méreg Attila az előadás bevételét jótékony célra ajánlotta fel, amit az egyesület Biró Szilvia gyógyulásának javára továbbított.

 -Faragó Gábor-

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (28 db kép)