Szeretnék belekezdeni egy sorozatba, ahol olyan filmekről írok ajánlót, amit szerintem érdemes megnézni. Nem mintha a ma embere dúskálna a szabadidőben, de azért jó kiszakadni a mókuskerékből egy időre.

Az első ajánló azért különleges, mert könyv és film 2 in 1-ben. Sőt, hogy pontos legyek, 5 in 1-ben. A címadó könyv egy négyrészes sorozat első kötete. Lois Lowry leghíresebb műve, mely először 1993-ban, The Giver címmel jelent meg angolul, a belőle készült – első fél órában fekete-fehérnek tűnő – mozi, 2014-es.  A könyv és a regény is, mintha minden azóta készült utópikus, young adult alkotás origója lenne.

-Hirdetés-

Az emberiség a világégés után új társadalmi rendet hoz létre. Hogy senki ne emlékezzen a sötét múltra – reggelente kávé helyett –, egy injekciót kapnak az emberek. Ez a kezelés kiirtja az emlékeket és az érzelmeket. A történet kezdetekor, az egész – szereplők által ismert – világon egyetlen ember van, aki emlékezik. Ő az emlékek őre. Akihez a döntéshozók olyan helyzetben fordulnak, amikor a jelenlegi ismeretek kevésnek bizonyulnak a megoldáshoz. Ebben a modern világban az időjárás állandó, a születendő gyermekeket genetikusok tervezik, a nagykorúságot elért fiatalokat a döntéshozók osztják munkára, miután egész életüket nyomon követték, a várost ellenőrző kamerákkal és drónokkal.

Jonas, a kiválasztott. Egészen kicsi kora óta más, mint a többiek – vö. Beavatott ­–, ő lesz a következő emlékek őre. Hosszú és fájdalmas kiképzés vár rá. A történelem megismerésével szembesül azzal, hogy az emberi érzelmek, a szeretet és a gyűlölet ősi libikókája, a szabad akarat, mennyi ellenségeskedést, fájdalmat, háborút szült. De megtapasztalja azt is, hogy a gyűlölet mesterséges kiiktatásával a szeretet is eltűnt a süllyesztőbe. Egy emlékek és érzelmek nélküli világban az ember bocsánatot kér, mert az a törvény; nem verekszik, mert nem érez haragot; és nem ölel, mert nem érez szeretetet. 

Ám az erőszakmentességet hirdető vezetők, természetellenesen mézesmázos szavai mögött egy rideg, számító, patikamérlegen mért és körzővel, vonalzóval rajzolt, kegyetlen világ sejlik fel. Az előírt viselkedési és súlyadatoknak nem megfelelő csecsemőket és a társadalom számára már nem „hasznos” időseket szemrebbenés nélkül küldik a Másholba. A könyvsorozat többi kötetében ugyanilyen sorsra jutnak a fogyatékkal élő emberek is. Elítélik a különbözőséget, mert úgy vélik viszályt, irigységet eredményez. Semmilyen eszközt nem félnek bevetni, hogy az éremnek soha ne látszódjon a másik oldala.

Ám Jonas és a jelenlegi őrző mélyebben, összetettebben látja a világot. E tudás súlya és felelőssége, minden eddigi kamasz gondjánál erősebben nyomja Jonas vállát. Vajon van-e joga az embernek, hogy megváltoztassa ezt a látszólag jól bevált rendszert? Az emberiség akarna-e változást? Megéri-e a szeretettel együtt beengedni a gyűlöletet? Képesek vagyunk-e helyesen élni, ha igazán szabadságunk van rá? Jonas akkor hozza meg élete legbátrabb döntését, mikor megtudja, hogy Gabrielt, családegységének legifjabb tagját a döntéshozók a Másholba küldenék…Ezekkel a szavakkal buzdítja mentora az ifjú őrzőt: „A bátorságod már meg van hozzá!”

Akár olvasva, akár nézve, Az emlékek őrére érdemes időt szánni.

Kutyifa Anikó
Kép forrása: pinterest.com