Számomra a jól működő házasságot egy biztos alapokra épült ház szimbolizálja legszemléletesebben.

Mezőfi-Horváth Antónia, klinikai szakpszichológus gondolatai: 

-Hirdetés-

Az a kapcsolat, amit egy hosszabb ismerkedési fázis előzött meg, a feleknek lehetőségük adódott, hogy jobban megismerjék egymás értékrendjét, szokásrendszerét, pozitív és negatív tulajdonságait stb., biztosabb alapot ad egy sikeres és hosszabb párkapcsolathoz. Akik megfontoltan, érzelmileg bevonódva és egy életre való elköteleződés szándékával léptek házasságra, nagyobb valószínűséggel tudják megoldani közös életük során adódó problémáikat, és találják meg egymásban újra és újra társukat. A sikertelen házasságok hátterében gyakran látjuk azt, hogy valamilyen nyomás hatására jöttek létre pl. nem tervezett gyermek érkezése; életkorból adódó időbeli sürgetés: „ketyeg a biológiai órám”, „a barátaim már mind házasok”; vagy sok esetben a háttérben elégtelen önbizalom áll, ekkor valaki csak egy társ mellett érzi „kerek egésznek” önmagát, ami viszont kevés lesz egy élethossziglani jól működő kapcsolathoz. Arról se feledkezzünk meg, hogy személyiségünk nem csak addig fejlődik, amíg felnövünk, hanem életünk végéig változunk és fejlődünk, hiszen nem vagyunk ugyanolyanok negyvenes éveinkben, mint amikor pl. huszonévesen megismerkedtünk, s természetesen ez a párkapcsolatunkra is hatással van. Fontos szem előtt tartani, hogy a házasság egy élő rendszer, amelynek kényes egyensúlya van, a párkapcsolat pedig kétszemélyes játék, ahol mindkét félnek tennie kell az egyensúly megtartásáért. Terápiás helyzetben sok esetben elhangzik az a hangzatos mondat, hogy „Ő tehet arról, hogy tönkrement a házasságunk/kapcsolatunk”. Természetesen ez sosem csak az egyik fél hibája, mint ahogy megmenteni egy házasságot sem lehet egyedül.

Egy jól működő házasság legfőbb pillérének az intimitásra való képességet tartom. Ha a személyiségfejlődés megfelelő módon haladt előre, fiatal felnőttkorunkra képesek vagyunk az intimitásra, vagyis arra, hogy képes vagyok a másikkal egy bensőséges kapcsolatot kialakítani, és fenntartani, elköteleződni mellette, ami elengedhetetlen egy monogám kapcsolat fenntartásához.

A házasság másik fontos elemének a mély érzelmeket tartom. Egy kapcsolat kezdetére jellemző heves érzések – természetükből adódóan – előbb-utóbb lecsitulnak, viszont ekkor dől el, hogy van-e még dolgunk egymás mellett, van-e létjogosultsága egy tartósabb kapcsolatnak? Ekkor tudjuk egy sokkal biztonságosabb alapra helyezni a viszonyunkat. Viszont ha sosem voltak mély érzelmek, akkor hamarabb laposodik el és hűl ki a kapcsolat.

Végül a megfelelő önismeretre hívnám fel a figyelmet, ami jól jön a törvényszerűen megjelenő kapcsolati nehézségek, problémák esetén. Az nem baj, ha valamiben nem értünk egyet, csak az nem mindegy hogyan reagáljuk le ezt, és minek/kinek tulajdonítjuk a problémát. Erről eszembe jut Müller Péter egyik gondolata: „… hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.”

Ha a hozzám párkapcsolati problémával fordulókra gondolok, akkor azt mondhatom, hogy
a legnagyobb fenyegetést az „elhétköznapiasodás” jelenti
egy kapcsolatra nézve. Sokszor ezt úgy fogalmazzák meg, hogy „elmentünk egymás mellett”. Mindenki csinálta a maga dolgát, egyre kevesebb időt szántak egymásra, valódi beszélgetésekre, és egy idő után már késztetésük sincs arra, hogy értékeljék a másik erőfeszítéseit és kifejezzék egymás felé szeretetüket. Ezért azt gondolom, hogy az együtt töltött minőségi idő, és a szertartások beiktatása a hétköznapokba, nagyon fontos. Nemcsak a születésnapok, az évfordulók alkalmával, hanem a hétköznapokon is bármikor hazamehet úgy egy férj, hogy „öltözz drágám, mert elviszlek egy meglepi vacsorára”, mint ahogy egy feleség is várhatja otthon a párját egy üveg behűtött pezsgővel „csak úgy, mert annyira hálás vagyok, hogy vagy nekem”! Ne legyünk túl fáradtak ahhoz, hogy a mindennapi kettesben töltött idő, vagy beszélgetés elmaradjon, és legalább fontos a másik elismerése, megerősítése, dicsérete, hiszen nagy önbizalom erősítő hatása van annak, ha tudom, van valaki mellettem, aki szeret engem olyannak, amilyen vagyok. Ez a tudat védőfaktorként működhet az életünk más területein is, például sokkal kevésbé viselhet meg bennünket egy munkahelyi konfliktus, ha otthon egy szerető fél nyújt érzelmi biztonságot számunkra. Fontos az is, hogy vitás helyzetekben kellő empátiával, elsősorban „én-üzenetekkel” kommunikáljunk, azaz ahelyett, hogy a másikat hibáztatnánk, fogalmazzuk meg azokat az érzéseket, amiket a helyzet hívott elő, és így keressünk együtt megoldást, s ahol lehet, kössünk kompromisszumot.

Arról hosszan lehetne beszélni, hogy az információs társadalom korában az okoseszközök megjelenése milyen újkeletű kihívások elé állítják a párkapcsolatban élőket. (Ebben a témában két előadásomra is sor került már korábban az Egészségfejlesztési Iroda szervezésében.) A modern technológia korában ma már bárki – tér és idő korlátait átlépve – elérhető, mely magával hozta a párhuzamos kapcsolatok (azaz parakapcsolatok) kialakulásának megnövekedett kockázatát. Tanácsos levédeni kapcsolataink határait, és végiggondolni, hogy a privát családi életünkbe kinek engedünk bepillantást az online világban.