Településneveink, mint személyneveink is, gyakran „beszélő nevek”. Például Halason halat lehetett fogni, Kőrösön kőrisfák nőttek, Kötöny egy kun személynév, Vadkerten pedig a mondák szerint „vadaskert” volt. Ezen a néven emlegeti minden forrás, még azok is, melyek idegen nyelven íródtak (Vadkert, Wadkerth, Wadkerd). Ennek járunk utána a következőkben.

-Hirdetés-

Az első említés

Nagy-Pál István helytörténeti kutató Soltvadkert 1376-1976 c. könyvében számos történelmi forrást mutat be és elemez ki a települést illetően. Megállapítása szerint a falu első okleveles említése 1376. február 16. Ez azonban nem alapító okirat, hanem egy peranyag része: az akkori országbíró, Szepesi Jakab ezzel az irattal bejelenti, hogy elhalasztja azt a pert, melyet Benedek, néhai bán indított Wadkerti Tamás fia János és több nevezett társa ellen. Az iratban szerepel a kalocsai káptalan (azaz az akkori „kormányhivatal”) neve, amely szolgálhat bizonyítékul arra nézve, hogy a MI Vadkertünkről van szó, nem különben pedig az a tény, hogy az oklevél kelte Visegrád, amely akkor ugyancsak Pest vármegye területén feküdt.

Bár itt már meg is akadtunk, hiszen Vadkert évszázadokig a solti járás része volt — amely adott időszakban nem Pest, nem is a kun székek, hanem Fejér vármegye része… Ez a területi rendezés során aztán néha megváltozott. Aztán az 1529-ben bekövetkezett török pusztítás kétszáz évre megsemmisített egy élő települést és pusztává tette azt.

Ekkor felmerül a kérdés:

Mikor kik éltek itt és hová tartoztak?

Minden bizonnyal magyarok, később minden bizonnyal idetelepülő kunok. Jó kiindulópont, hogy ha (legalábbis a Magyar Királyság első századaiban) Fejér megye része volt a falu, akkor nyilván a Fehérváron uralkodó királynak volt köze hozzá. Királyi vadaskert? Jól hangzik! De ne feledjük: az árpádkorban ilyen birtok sokfelé volt! Éppen úgy, mint a neki szolgáló vadászok (Vadászi), sólyom- és lótenyésztők lakhelyei (Solymár, Solymász, Lovászi).

Téveszmék

Egy a 2000-es évek elején megjelent nyomtatványban a névtelen szerző Imre herceg (I. István fia) itteni vadászatát és az itt történt vadászbaleset lehetőségét fejtegeti. Ehhez még Soltszentimrét is bizonyítékként állítja, hiszen „mi másért épült volna ez a templom, ha nem az ő halálának helyszíne miatt?”. Ezek az állítások azonban sok érvvel könnyedén cáfolhatók: mind a Vadkert/vadaskert, mind pedig a Szentimre településnév gyakran fordul elő az Árpád-kori Magyarország területén. Azóta természetesen sok megsemmisült, elnéptelenedett, vagy beolvadt más városokba. A „vadkert” névről tehát nem bizonyítható pontosan, hogy miért az, ami.

Emellett meg kell jegyeznünk, hogy Szent Imre kultusza a térségben máshol is megjelenik (pl. a XX. században épült fischerbócsai templom védőszentje) és vallási szempontból nincs is ezzel semmi gond.

Megjelenési formák a középkori oklevelekben

A már említett 1376-os levél után főleg hasonló módon, személynevekben bukkan fel a falu neve, de a településnév is megjelenik.

Az 1394. szeptember 26-án kelt okmány szerint a Karachon-i és a Myske-i család leányági örökségi részét (un. „leánynegyed”) Karachon és Wadkert helyeken lévő birtokaikból adják ki.  1495-ben megtudjuk, hogy Egyházashartai Miklós három fia adott juttatást többek között a Wadkerth-i birtokból kapott.

Miért van ilyen kevés forrásunk?

Egyrészt az 1975-ös ismeretanyagnál valószínűleg több van. Másrészt ne feledjük: a török időkben rengeteg irattár, könyvtár semmisült meg. A papírnak emellett megvolt az a hadi jelentősége, hogy kiválóan alkalmas volt a puskákba és a pisztolyokba fojtásnak…

Az 1788-ban írt evangélikus házassági anyakönyv 3. oszlopában a Locus (helységnév) alatt Vadkert-et ír Dreifennig János György lelkész.

A XVIII. századi újratelepítés

Mint köztudott, 1740 után több hullámban német, magyar és a szlovák betelepülők érkeztek a Duna-Tisza közére, így Vadkert pusztára is. És noha a nemzetiségi nyelvhasználat az 1940-es évekig megmaradt, a teleülésnév nem módosult. Jól mutatja ezt az evangélikus templomban az 1840-es évek elején elhelyezett emlékkő, mely ma a szószék alatti falon olvasható: „Dies ist der Denckstein der Evangelica Kirche in Vadkerd” — Ez a vadkerti evangélikus templom emlékköve.

1836-ban Spannágel Ferenc meghívott evangélikus lelkész magyar nyelvű levelében ugyancsak Vadkertet ír (“Tisztelt Vadkerti Eklézsia”)

Aztán megtörtént a modernizáció

1900. október 18-án a 91057 szám alatt kelt belügyminiszteri rendelet a község nevét Soltvadkertre változtatta. Ennek oka az volt, hogy az akkori országterületen 3 Vadkert nevű település volt, amely akár postai és közigazgatási tévedésekhez vezetetett. Korábban, 1888-ban már szerepelt a községi postaállomás Pest-Vadkert néven, mivel a falu ezen megye része volt (1950-ig). Mégis történelmibbnek, konkrétabbnak gondolták a Solt-előtagot, mert Vadkert akkor a kiskőrösi székhelyű solti alsó járás területén feküdt.

Nemzetiségi nevek?

Gazdag német nyelvű levelezési anyag van birtokunkban. Nincs más elnevezés a címzésen. Ebben a példában pedig, noha németül ír haza a legény, de a falu nevét magyarul, az utca nevét németül írja le. Tehát itt nincs nyoma annak a németesítésnek, mely Nemesnádudvaron (Nadwar), Császártöltésen (Tschasartet), vagy Bácsbokodon (Wikitsch) megfigyelhető.

Katzenbach Jánosnak (Johan) írja fia (“Fon Son” = a fiától) 1917-ben Pest megyébe, Soltvadkertre a Kossuth Gasse 47-be

Összefoglalva tehát elmondható, hogy Soltvadkert neve egy történelmileg megalapozott, beszélő név, mely országos szinten dallamosan, márkanévként cseng. Ezt kell kiaknázni!

Káposzta Lajos történész

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (15 db kép)