A koronavírus helyzet miatt a kormány 2020. március 16-tól további intézkedésig elrendelte a közoktatásban a „tantermen kívüli”, vagyis az iskola és tanuló közötti digitális távoktatást.

-Hirdetés-

Ez azt jelenti, hogy a tanulók iskolájukat személyesen nem látogathatják, maradjanak otthon!

A tanár és tanuló között a tanítás-tanulás folyamata a tantárgyi követelményeknek megfelelően digitális formában, az iskolánkban is elérhető “e-learning” (elektronikus tanulási) rendszer segítségével tovább folytatódik.

A pedagógusok részéről Berger Józsefet, a II. János Pál Katolikus Általános Iskola és Óvoda igazgatóját kérdeztem, mondja el gondolatait az eddigi tapasztalatok alapján, hogyan alakul a keceli iskolások és tanárok, tanítók helyzete ebben az időszakban.

-Mi volt az első lépés, miután be kellett zárni az iskolákat?

Szerencsére bezárásról nem volt szó, csak a munkarendünket kellett egy új elvárásnak megfelelően átalakítani. Első lépésként fel kellett mérnünk tanulóink digitális lefedettségét, internet ellátottságát. Ezt követően meg kellett határoznunk egy „tanuló elérési protokoll”-t, melyet követve intézményünk összes tanulójával kapcsolatot létesítettünk.

-Volt-e valami előző tapasztalat az internetes oktatással kapcsolatban? Honnan szerezték a pedagógusok az ismereteket, hogy mit és hogyan kell csinálni?

Azt gondolom szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen pedagógusaink a múltban is folyamatosan képezték magukat, hogy a mai kor elvárásainak megfeleljenek. Az iskolai infrastruktúra eddig is lehetővé tette, hogy innovatív módszerekkel tanítsuk a gyerekeket. Azok a kollégák, akik az oktatás területén a hagyományos pedagógia hívei, most nagyobb kihívás előtt álltak, de azt gondolom mindenki igyekszik megfelelni a kialakult helyzethez.

-Sikerült-e működtetni az új rendszert? Mennyi idő kellett az alkalmazkodáshoz? Van-e módszertani segítség?

A rendszer működik. A pedagógusok, szülők és gyerekek is gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez. Persze kisebb-nagyobb problémák akadnak menet közben, de azt hiszem ezen nem lehet csodálkozni. Szerencsére minden problémára van megoldás, nagyon aktív és segítőkész a rendszer minden szereplője.

-Mennyiben adottak a technikai feltételek az iskolában és a családokban?

Az iskolai feltételek adottak. Az iskolában kialakítottunk két kamerával ellátott videós termet, ahol a kollégáink egy videómegosztó program segítségével a felvett óráikat tölthetik fel és küldhetik el a tanulóknak. Minden pedagógus rendelkezik otthon internettel és számítógéppel, így a mindennapi munka folyamatos és zavartalan. Ehhez nagyon komoly segítséget kaptunk helyi vállalkozóktól és magánszemélyektől.
A családokban már nem teljes a lefedettség, ráadásul ott, ahol több gyereknek kell osztozni egy-egy gépen, komoly kihívás a napirend kialakítása.

-Mi van akkor, ha sem eszköz, sem internetes kapcsolat nincs?

Az önkormányzattal és támogatóink segítségével azon dolgozunk, hogy a lehető legtöbb helyen biztosítani tudjuk az internetes lefedettséget és a szükséges eszközöket. Ahol nem megoldható az eszköz biztosítása, a pedagógusok személyesen postázzák az anyagot. A tanulók itt heti rendszerességgel jutnak a tananyaghoz.
Ezen kívül az iskolában és a Roma Nemzetiségi Önkormányzat vezetésének köszönhetően a Roma Közösségi Házban is kialakítottunk -folyamatos fertőtlenítés mellett- elérhető géptermeket. De volt olyan helyi vállalkozó, aki az otthon üzemeltetett számítástechnikai üzletében lévő gépeket ajánlotta fel térítésmentesen tanulóink számára.

-Volt-e valaki vagy valakik, akiknek felajánlásából sikerült eszközökhöz juttatni gyerekeket?

Igen, több felajánlást is kaptunk. Lakatos Gábornak (Modus V. Kft) köszönhetően pedagógusaink eszközparkja bővült hordozható számítógépekkel, de Lukács Zoltán (Perfekt&Design Kft.) számítógépeinek és Nemes György felajánlásának is nagy hasznát vesszük. Ezen felül az önkormányzat is segítséget nyújtott az internet lefedettség kiszélesítésében, illetve a Katolikus Pedagógiai Intézettől is komoly támogatás várható. Számos család részére a jövő hét elején tudjuk az eszközöket biztosítani.

-Valószínűleg ez a változás nem könnyítette meg a pedagógusok helyzetét. Másfajta felkészülést, ismeretátadást és még konkrétabb, egyénre szabott ellenőrzést, kapcsolattartást követel. Ez nagy valószínűség szerint jócskán túl van a kötelező óraszámon és nem fér bele az úgynevezett munkaidőbe sem. Hogyan kezelik ezt a kollégák?

Nagyon büszke vagyok kollégáimra és nagyon hálás vagyok nekik azért a hozzáállásért, mellyel a napi teendőiket végzik. Többen – iskolás gyermek mellett-, akár éjszakába nyúlóan ülnek a gép előtt és azon munkálkodnak, hogy a keceli iskolások zavartalanul be tudják fejezni az idei tanévet.

-Hogyan fogadták a gyerekek a változást? Vannak visszajelzések?

Egyelőre a többség nagyon lelkes, nagyon aktív és jól alkalmazkodik a kialakult helyzethez. Ez persze nem menne ilyen könnyen, ha a szülők nem lennének ennyire segítőkészek. Nagyon köszönjük a gyerekek szüleinek, hogy pozitív hozzáállással és rendkívüli energiákat mozgósítva segítik gyermekeik, és ezáltal a mi munkánkat is.

-Azokért a gyerekekért, akiknek nem megoldott a felügyelete, mit tud tenni az intézmény?

Egyelőre ilyen tanulónk nincs.

-A napköziben sok rászorult gyerek napi legszükségesebb étkezése biztosítva volt. Most milyen megoldás van arra, hogy továbbra sem maradjanak ezek a gyerekek ellátatlanul?

A gyerekek, akik erre igényt tartanak, jogosultsági alapon továbbra is kaphatnak ebédet. Ezt a következő hétre vonatkozóan, mindig péntek 11-ig kell jelezni az osztályfőnökeiknek.

-Még viszonylag rövid az eltelt idő, milyen tapasztalat vonható le?

Az látható, hogy az élet nem állt meg, pedagógusok, gyerekek, szülők megfelelően alkalmazkodtak a kialakult helyzethez. Azt örömmel látjuk, hogy a hirtelen jött „szünetet” a gyerekek felelősségteljesen élik meg és elmondható, hogy kevesebb inaktív gyerekünk van az új munkarendben, mint a korábbi időszakban esetleg nehezebben motiválható tanulók száma. Ha ezt nézzük, akkor már nyertünk és biztos vagyok benne, hogy számos pozitív hozadéka lesz majd ennek az időszaknak a jövőre nézve. A tolerancia és együttműködés kézzel fogható és szerencsére egyre inkább csökken a kétkedők tábora is.

A negyedikes Nóri már tejesen önállóan levelezik és kommunikál a tanító nénikkel

-A szülők részéről Béleczkiné Kapitány Anettet kértem meg, mondja el véleményét, tapasztalatait. Hogy érzik magukat a gyerekek az új rendszerben?

Egyelőre még lelkesek és tetszik nekik az új rendszer. Azt vettem észre, hogy egyre önállóbbak, már egyedül lépnek be a Krétába, sőt a negyedikes kislányom tejesen önállóan levelezik és kommunikál a tanító nénikkel.

Hogyan élik meg, hogy nem találkozhatnak az osztálytársaikkal, barátaikkal?

Egyre többször emlegetik a barátaikat, osztálytársaikat. Mindig megbeszéljük, hogy miért nem lehet találkozni velük, amit el is fogadnak. Azt már nehezebben, hogy nem tudom nekik megmondani, meddig lesz ez így. Ők hozzá vannak szokva ahhoz, hogy ha valamire várniuk kell, akkor megmondom, hogy mennyit. Sajnos ebben a helyzetben én is csak találgatok, de mikor hónapokat emlegetek, már kicsordul egy-egy könnycsepp.

-Nehéz betartani a napirendet, ott tartani őket a számítógép előtt, amikor kint százágra süt a nap?

Koránkelő gyerekeim vannak, úgyhogy mire nyolckor a számítógéphez ülnek, már túl vannak a mesenézésen, a reggelin és néha az udvaron is voltak egy kicsit. Az online munkavégzés, amit ténylegesen a gépen csinálnak, általában nagyon izgalmas, játékos. Persze eljön az a pont, amikor jobb, ha szünetet tartunk. Nem szigorú napirendben tanulnak, de kellenek a keretek. A tesióra pedig náluk egyenlő az udvarral, a trambulin szerintük a tornaterem.

A Béleczki testvérek lelkesen ülnek géphez, izgalmas, érdekes számukra az új rendszer.

-Hogyan egyeztethető össze a saját munkáddal, feladataiddal, az óvodás testvérek, más családtagok életével?

Foglalkozásomnak köszönhetően két napba próbálom besűríteni az ingatlan és pénzügyi területen lévő ügyfeleimmel az irodai munkámat. Ezeken a napokon a reggel velem indul, megnézzük együtt a feladatokat és utána Apa van itthon velük. A kialakult helyzet miatt neki sem kell minden nap munkába mennie. A többi napon pedig én is, mint sokan mások itthonról dolgozom.

Az ovis testvérek lefoglalása már nehezebb. Szerencsére nagy a ház, így egy láthatatlan vonal jelzi az iskolások területét. Amíg tanulnak, a két kisebb nem mehet oda. Kivétel a hangos olvasás, akkor hallgathatják Ők is. Az ovisok lefoglalása nem mindig sikerül, mert amikor itthon vagyok főzni is kell. Vagy abban segítenek, vagy egymással játszanak. A kreatív dolgokra ritkán jut idő, de festeni, vagdosni, kirakózni szoktak. Ha jó az idő, Ők egész délelőtt kint vannak.

-Kell-e és ha igen, tudsz-e segíteni a gyermekednek a tanulásban?

Sokszor kell, bár nem mindig azért, mert a feladat nem érthető, hanem mert hozzá vannak szokva, hogy kérdezhetnek. Általában tudok nekik segíteni, de a tanító nénik a Krétában, messengeren, telefonon is elérhetőek és segítenek.

-Látsz-e előnyét a hagyományos rendszerhez képest? Mit értékelsz hátrányként?

A hagyományos rendszerhez képest talán picit több önállóságot követel a gyerekektől. Viszont nagy hátránya, hogy bár próbálják, próbáljuk minél személyesebbé tenni, sajnos az emberi kapcsolatok hiányoznak belőle. A tanító néni dicsérete mellé online nem jön át a buksisimogatás.

-Mi az, amin mindenképp változtatnál?

Két hete megy még csak az itthonról tanulás, azt hiszem ezalatt az idő alatt is változott, fejlődött. Amit látok, hogy a gyerekeknek az tetszik a legjobban, mikor a megszokott módon, a tanító néni által magyarázva kapják a feladatokat. Ezt, ha szeretném, sem tudnám pótolni.

Talán a legtöbb gondot az okozza, hogy egy-egy programnak nem mindig ugyanaz a verziója van meg itthon, amivel mondjuk a tanító néni készítette. Erre is igyekszünk megoldást találni.

-Varga Eszter-
Fotók: Béleczkiné Kapitány Anett és Varga Eszter-archív