Kelemen Anett Kiskőrösön nőtt fel, majd munkája Budapestre szólította. 2015-ben kezdett el megismerkedni a futással, azóta több ultra távú versenyt is teljesített már.

-Hirdetés-

Anett is jó példája annak, hogy mindegy ki milyen gyors vagy mennyit fut. Az adott távok teljesítése után mindenkit büszkeség áraszt el. Az interjú sokak számára motiváció is lehet ezen nagyszerű sport elkezdésében.

Mikor és hogyan kezdődött a futás iránti szereteted?

2015 júniusában húztam először futócipőt, fogyás céljából. Ugye mindenki elkezdi valahogy. Akkor egy egyszerű edzőcipőben és tréningruhában indultam el. 200-300 méterig jutottam. Én sem szerettem a futást régebben, mint ahogyan sok ember, viszont 2015-ben valami elindult bennem. Eldöntöttem, hogy változtatni akarok. Akkor beragadtam 3-4 kilométer közé. Aztán egy népszerű közösségi oldalon rábukkantam egy nagyon jó kis futós csoportra. Ott láttam, hogy lehet itt többet is futni. Nagyon inspirálóak voltak a tagok bejegyzései. Így én is elhatároztam, hogy elkezdek hosszabb távokat is futni. Eldöntöttem, hogy felkészülök az első öt kilométeres versenyemre. Akkor azon a versenyen utolsó lettem. Én büszke voltam rá, hogy lebírtam futni 5 kilométert egy versenyen. Persze ismerőseim mondogatták, hogy: Nem ciki ez egy kicsit?. Én nem így fogtam fel. Ezek után szépen fokozatosan kezdtem építeni a távokat előbb 7 majd 10 kilométer jött. Aztán jöttek a félmaratonok, amikből nagyon sokat futottam, mielőtt lefutottam volna az első maratonomat. Ennek is eljött a napja rögtön egy terepmaraton teljesítésével, mert időközben áttértem a terepfutásra, mivel Pilisvörösváron élek, és Budapesten dolgozom. Így arrafelé a Pilisben nagyon sokat futok az erdőben. Ezek után több maratont is lefutottam.

Anett a Salomon Ultra-Trail versenyen a hegyek között (Fotó: Ultra-Trail Hungary)

Tudom rólad, hogy mára már több ultra távú versenyen is túl vagy. Honnan jött ez az elképzelés, hogy a maratoni 42 kilométernél hosszabb távú versenyeken is elindulj?

2017-ben lett meg az első 50 kilométerem. Aztán elszabadult a pokol. Jött az első nagy cél a Piros 85, ami egy terepfutó verseny, mint a nevében is benne van, 85 kilométert kell teljesíteni a Pilisben és a Visegrádi-hegységben. Nagyon szép útvonal. Amióta először vettem részt a versenyen, azóta is minden évben visszatérek. A leghosszabb távom mégsem terepen, hanem aszfalton jött össze. Tavaly augusztusban a Korinthosz elnevezésű ultrafutó versenyen, ami 160 km volt Szekszárd és Baja között, ahol 24 órán belül sikerült teljesítenem a megmérettetést. Most pedig a legfőbb célom az UltraBalaton egyéni teljesítése, ami várhatóan októberben lesz esedékes.

Hogyan készülsz fel egy ilyen hosszú távú versenyre?

Még mielőtt beütött ez a vírushelyzet az előtt heti 100, maximum 150 km-t futottam. De azóta mivel otthonról dolgozom, naponta kétszer kijutok futni. Egy nap 25-30 kilométer jön össze, ha egy mostani hetem nézzük, akkor 150-180 km között van a heti adagom. Ha egy hónapot nézünk, 600-700 km össze tud jönni.

Ilyen megmérettetéseken nagyon fontos a frissítés is. Ezt hogyan oldod meg?

Tavaly óta a Hammer Nutirition nagykövete vagyok. Ezek nagyon jó termékek, mert nem tartalmaznak hozzáadott cukrot. A gyomromnak nem volt még problémája velük. Géleket használok főképpen. Gyakorlatilag a gyomrom mindent befogad. Azt szoktam mindig mondani, hogy olyan versenyeken indulok ahol van banán, víz, só a frissítő asztalon. Akkor az nekem már nagyon szuper.

Börzsönyben az Oltár-kőnél (Fotó: terepfutás.hu)

Megálmodtál a népszerű közösségi oldalon egy FutAnett nevezetű profilt. Mi vezérelt az oldal létrehozásakor?

Sokan megkerestek, kezdő futók, akiket korábban ismertem. Látták, hogy eljárok versenyekre. Ezeket megosztottam a privát oldalamon, s látták, mennyire tetszik ez nekem. Ők is belekezdtek. Úgy gondoltam, mivel vannak nem futó ismerőseim, ezért létrehozok, egy sportolói oldalt, ahol megosztom az élményeimet. A futás élményének továbbadása, mások inspirálása volt a célom legfőképpen. Úgy gondolom, elértem a célom. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam.

Most, hogy a versenyek elmaradtak, hogyan motiváltad magad? Milyen saját célokat tűztél ki magad elé?

Volt egy adott célom. Az úgynevezett Villám-kör teljesítése. Ennek a körnek van egy rövid távja, ami 31 km és van egy nagyobb, ami 83 km. Úgy gondoltam, belevágok a hosszú távba, és megpróbálom összehozni a női csúcsot. A párom jött frissíteni. Ezt az instant kört úgy kell elképzelni, hogy 8 ponton vannak QR kódok, amiket beolvasunk a telefonunkkal, és ha mind a nyolc meg van, akkor sikeres a teljesítés. Női csúcsot futottam majd 2 nap múlva jött egy ismerősöm és megdöntötte azt. De én büszke voltam magamra. Egyébként megpróbálok edzésben maradni. Az októberi UltraBalatonig megpróbálok még egy-két 100 kilométeres versenyre elmenni.

Mit adott neked a futás, mint sport?

Nagyon szerves része lett az életemnek. E köré építem a napjaimat. Sokat köszönhetek neki. Mielőtt még nem futottam, sokat voltam ideges a munkám miatt. Hazajöttem, és beleborítottam mindenki nyakába a stresszt, a nyavalyáimat, munkahelyi dolgokat. Ez egy idő után az emberi kapcsolataimon is meglátszott. Ezt a stresszt sikerült aztán levezetni a futással. Ha jó kedvem van, ha rossz megyek, én csinálom. Türelemre, alázatra, az élet szeretetére tanított meg. Most már, ha kilépek a munkahelyem ajtaján, otthagyok mindent. Azóta sokkal türelmesebb vagyok. Egyébként meg borzasztóan jó stresszoldó a futás.

160 km megtétele után a Szekszárdi befutónál a Korinthosz versenyen 2019-ben (Fotó: fut.as)

Mit üzennél azoknak, akik még csak gondolkodnak a futás elkezdésén?

Azt, hogy ne szégyelljék akkor sem, ha például túlsúlyosak! Öltözzenek fel, menjenek ki a szabadba, és mozogjanak! Amit még nagyon fontosnak tartok elmondani: elkezdeni könnyű, folytatni nagyon nehéz.

Melyik verseny teljesítésére vagy a legbüszkébb eddig?

Kettő ilyen is van. Egyik Salomon Ultra Trail 112 kilométeres terepfutó verseny. A Pilis és a Visegrádi-hegységen át kb. 4200 méter szint van benne. 20 óra áll rendelkezésére a versenyzőknek, hogy teljesítsék ezt a megmérettetést. Nekem ez 19 óra 43 perc alatt sikerült. Ez egy kőkemény megmérettetés. A másik pedig, amit már említettem is, a Korinthosz 160 km-es távja, ahol 24 óra állt rendelkezésemre, és amit sikerült is szintidőn belül teljesítenem. Ezekre vagyok a legbüszkébb. Örök élmények ezek a versenyek.

Beniczki Dávid
Kiemelt kép: Mártonfai Dénes