Különös élethelyzeteket produkált a karantén. A kimondatlan félelmekkel teli időszakban bástyaként álltuk a sarat, az egymásra figyelésben jelesre vizsgáztunk és azt gondolom, hogy minden nehézségével együtt voltak olyan sorsfordító, szép pillanataink melyekre hálatelt szívvel emlékezünk majd vissza.

-Hirdetés-

A KEVI 7. osztályosai egy online tananyag kapcsán – a magyar tanáruk sugallatára és Arany János ‘Mondacsok’ példájára – az írás eszközét segítségül hívva dolgozták fel ezt az embert próbáló időszakot. A költemények nemcsak az alkotókban, hanem az olvasókban is kellemes (néha vicces) emlékeket ébresztenek, és általuk akár más szemszögből tekintünk az elmúlt helyzetekre.  

Íme a versek: 

„Hiányzik az iskola,
Ezt se mondtam még soha.
Bár ne lenne korona,
Megszűnne mindenki nyomora.” (Somlyai Petra)

„Az én lakom Kiskőrös,
Nem olyan nagy, mint Kőrös;
Én itt élek, vigadok,
Soha mást nem akarok.” (Pintér Szabolcs)

„Nem vagyok nagy író,
Türelmem is mindig fogyó,
A karantén se valami jó,
A vírus pedig túl kitartó.” (Benyik Roland)

„Mennék én már iskolába,
Ha lehetne, akár már ma.
De jött a vírus, ez a fránya,
Bezárt engem a szobába.
Kérdezgetem innen-onnan,
Hol mi történt, melyik honban…” (Tagai Máté)

„Barna hajam fonatban,
Kori a lábamon,
9-es mezben siklom a jégen
Így vagyok én Rebi, egészben.” (Balogh Rebeka)

„Nagyot nőttem hirtelen,
Kezem, lábam végtelen.
Lábam lassan nem emberi,
Cipőt kölcsön ad majd a Jeti.” (Simon Kornél)

„Nem szól,
Nem beszél,
Nem csal,
Nem remél…” (Nagy Máté)

„Jártam-keltem életemben,
Barátokat is szereztem,
Minden napom bohóka.
Irigységet nem ismertem,
Jót aludtam, jókat ettem.” (Név nélkül)

„Szülőhelyem Kecskemét,
Szeretem a gesztenyét.
Szeret engem mindenki,
De legjobban a szüleim.” (Veszeli Viktor)

„Szülőhelyem Kiskőrös
Nem üt engem Nagykőrös
Ezért vágyom minden nap
Nagyvárosi életre.” (Nothof Vivien)

„Szülővárosom, Szeged nagyon hiányzik,
hisz legjobb barátnőm vár ott mindig.
Magamról csak annyit mondhatok,
jó fej vagyok, ezt kell tudnotok.” (Vikor Jázmin)

„Balázs vagyok,
Mások szerint nem rossz gyermek.
A szüleim így neveltek.
Kicsit azért lusta vagyok, jót aludni én is tudok…
Testvéremmel jól megvagyok,
Mint a tálban a narancsok.” (Vlcskó Balázs)

„Magas vagyok,
És a szám sokat csacsog.
A barátaim szavára adok,
Ezért sok szeretetet kapok.” (Janács Lili)

„Nem vagyok én annyira magas,
de a hajam annál hosszabb.
A sport nem az én világom,
a kutyámmal szívesebben sétálok.
Legkedvesebb időtöltésem:
a barátokkal azok a végtelen nevetések.
Nagyon hiányoznak az együtt töltött pillanatok.
Ahogy a képeket visszanézem,
úgy érzem, sírva fakadok.
Nem kérnék az élettől semmi mást,
csak hogy újra összejöjjön végre a hármas kis bandánk!” (Név nélkül)

-Kincses-