Sok pedagógus számára például szolgálhat Gera Árpád Zoltánné hivatástudata, munkássága, embersége, alázatossága. Erkölcsi elismerésként a tisztelet és a hála kifejezéseként a település díszpolgári címével büszkélkedhet.

Az Izsáki Táncsics Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola leköszönő igazgatójával beszélgettem nyugdíjba vonulása alkalmából.

Hogyan lett pedagógus, miért pont ezt a szakmát választotta?

-Hirdetés-

– Általános iskola nyolcadik osztályában egy kémia tanulmányi versenyen sikeresen szerepeltem, a felkészítő tanárom Kormos Jánosné nagyon közel került hozzám, példaképként tekintettem rá. A logikusan felépített felkészítőkön, plusz órákon nagyon jókat beszélgettünk. Ez olyan motivációt adott, hogy akkor határoztam el, én is pedagógus leszek.

Hogyan emlékszik a tanítása első évére?

– Soltvadkerten kezdtem a pályámat. Úgy gondolom, minden pedagógus életében meghatározóak a pályakezdés körülményei. Ignácz Pista bácsi az akkori igazgató közölte, ha ott akarok dolgozni, akkor minden tantárgyamat tanítom, osztályfőnök leszek, és befejezem a főiskolát levelezőn. Mivel fél évvel a tanulmányaim befejezése előtt álltam, Népköztársasági ösztöndíjasként, igen nehéz volt a döntés, de a válasz azonnal kellett.  Igent mondtam, és nem bántam meg. Megkaptam azt a szabadságot, amire szükségem volt. Hálás lehetek, hogy egy olyan kollektívába csöppentem, ahol támogattak, bíztak bennem és meghagyták az önállóságomat.

A negyven év alatt előfordult, hogy megingott és azt mondta, mást is csinálhatna?

– Hazudnék, ha azt mondanám, nem kacsingattam másfelé, de ez inkább külső rábeszélés miatt történt. Az ominózus kémiaverseny után az akkori iskolaigazgató asszony, a férje és a kémia tanárnőm felkeresték a szüleimet és elmondták, hogy fehér asztalnál megbeszélték, nekem az orvosi pályán a helyem. Én azonban a nyelvtanulást választottam, de közben a csábítás végig megvolt.

Fel tudna idézni egy pár emlékezetes pillanatot?

– Óriási sikerélmény volt számomra, amikor csaknem húsz évvel ezelőtt közösen a kollégáimmal megtanultuk a számítógép használatát. Teljesen autodidakta módon, informatikaoktató kollégánk irányításával, a nevelőtestületből harmincan letettük az alapfokú vizsgákat.
Emlékezetes marad számomra a pályázatírás rejtelmeibe való bepillantás egy kiskunhalasi iskola vezetőjének segítségével. Általa ismertem meg a pályázati lehetőségeket. Velük sport kapcsolatban álltunk és csak irigykedtünk, milyen jól felszerelt az intézményük. Megtudtuk, hogy pályázatok útján jutottak sok eszközhöz, felszereléshez. Vezetőként megtapasztaltam, hogy a fenntartói támogatást megtöbbszörözhetem pályázati lehetőségek kihasználásával. Bár ez a tevékenység rengeteg plusz időt és energiát igényelt, néhány vállalkozó szellemű kollégám segítségével önállóan írt és magunk által menedzselt hazai és EU-s pályázatokon vettünk részt, igen sok pluszforrást szerezvén ezzel programokhoz, képzésekhez, eszközökhöz.
Egész életemben tartottam magam ahhoz az elvemhez, hogy se gyermektől, se felnőttől ne kérjek olyat, amit magam ne tennék, vagy tettem volna meg. Személyes példával próbáltam elöl járni a minősítésekkel kapcsolatban is, így megszerezvén a mesterpedagógus minősítést és szakértőként is munkálkodván, hatékonyan tudtam motiválni kollégáimat a portfólió megírására.
A gyermekekkel kapcsolatban is nagyon sok kedves sztorim maradt emlékül. Vallom, hogy azzal is tudunk motiválni, ha bevalljuk, hogy mi sem tudjuk mindenre a választ. Tanulóink ekkor jönnek rá, hogy a tanár is emberből van. Cinkosságot, sorsközösséget vállaltam mindig a gyermekekkel. Nem olvastad el az Egri csillagokat? Ki nem olvasta még el? Tudjátok mit? Fölkelünk úgy, hogy negyed nyolckor itt vagyunk és minden reggel Egri csillagokat olvasunk. Először nagyon húzódoztak, majd borzasztóan élvezték. Így néhány hét alatt felolvastuk az egész a könyvet.

Mit tanácsol azoknak akik, most kezdik a tanári pályát?

– Nem lesz egyszerű dolguk, nagyon nehéz megfelelni a mai gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak, a társadalmi elvárásoknak. Azt kívánom, hogy mindenképpen hatalmas adag optimizmussal kezdjék a tanári pályát. A gyermekekbe vetett hitük soha ne vesszen el. Az első nehézség, kudarc után ne torpanjanak meg. A gyermek az apró emberi gesztusoknak örül leginkább, de minden pillanatban kell, hogy érezze a pedagógus szeretetteljes szigorát. Magunknak kell megteremtenünk a saját tekintélyünket úgy a gyermekek, mint a szülők vagy kollégák előtt. Ne az okoskodásainkkal, és a szónoklatainkkal akarjunk tanítani, hanem a gyermekkel cinkosságot vállalva próbáljuk meg fölépíteni önmagunkat. A személyiségünket adjuk oda, ettől is függ, hogy jó pedagógusok leszünk vagy sem.

Milyen tervei vannak nyugdíjas éveire?

– Szerettem volna ezt a tanévet végigvinni, de egy betegség miatt, idő előtt el kellett jönnöm. Fájó szívvel búcsúztam, de fájdalmamat enyhíti, hogy unokáimnak be tudok segíteni a tanulásba. Amíg dolgoztam, a férjem vállalkozásába nem igazán volt lehetőségem besegíteni, most több időt töltök el vele is. Idős szüleim mindennapjait is igyekszem megszépíteni. Továbbá az unokáim körüli teendők kitöltik az időmet. Örömmel segítem négy unokám nevelését, próbálom bepótolni mindazt, amire annak idején a munka miatt nem jutott időm. Saját sikeremnek könyvelem el, hogy legidősebb unokám felelősségteljesen gondolkodik az iskoláról. Amennyiben szükség lesz rá és hívnak, s az egészségem is engedi, az iskolába is szívesen visszamegyek óraadó tanárként.

borítókép: demokrata.hu

B.M