Amikor a megújult 54-es úton járok Bócsa és Vadkert között, nem egyszer elgyönyörködöm a szép kiskunsági tájban. Hiszen az élő tanyavilág, a sarjadó gabonatáblák és szőlők ritka pillanatokat varázsolnak az utazó elé.

  • Hát még a biciklivel járnál! — mondták nekem a minap páran Bócsán.
  • Jó-jó, tudom: egészséges élet… De a sok táska, a rohanás és az időprés ritkán engedi meg…
  • Ó, nem azért. Hanem akkor látnád a rengeteg szemetet az árokban, amit a lelkes utazók a gyönyörködés közben önfeledten eldobálnak.
  • Neem!
  • Deee!
-Hirdetés-

Aztán pár napra rá részese lehettem egy magán kezdeményezésű bócsai szemétszedésnek. Mivel a március végi „Szedd magad” elmaradt, most több kisebb, önkéntes csoport fog neki alkalomadtán a falu utcái és külterületei megtisztításának.

A kacagás már messziről hallatszott!

Az én lelkes társaságom nagyon vidáman közeledett felém — árkon-bokron át. Mint mesélték, annyi fémet találtak, hogy ebből bizony megkávéznak. Vagy még konyak is jut hozzá. És nem hittem a szememnek, amikor megmutatták 3 km szelektív gyűjtését.

Valaki az útmenti buszmegállót akarta kicsempézni

Épp az egyik buszmegállóhoz érkeztünk az 54-esen, Bócsa határához. Nem hittem el: komplett csempelerakat pálinkás üveggel. Ki hoz ide, pont ide használható csempéket? Nosza, pakoltam is be a kocsiba, jó lesz még ez…

Bócsa központjából kiindulva 3 km termése: de ez csak a fém!
  • Meg akkor adjátok a többi, nem elkávézható zsákot! — kiáltottam oda a vidám csapatnak.
  • Jól van, de akkor visszább is mehetsz egy kilométert, ott is leraktunk egy nagyot, hogy majd bevisszük Bócsára hazafelé!
Erre jött még egy zsák

Valami irdatlan nehéz rakománnyal indultam haza. Persze lefényképeztek a brigádból, mert ők jó fotókat is gyűjtenek. És bizony itthon kiraktam a ház elé, hadd vigyék el a kukások másnap.

Elvitték.

Barcsikné Weinhardt Éva, Barcsik László, Szűcsné Kaposvári Gabriella, Szűcs László, Szűcs Fanni, Gillichné Bácskai Gizella, Gillich Sára

 

-Káposzta Lajos-

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (11 db kép)