Mit jelent számomra a haza?

Valójában ez komoly kérdés egy 14 éves gyereknek, mert hiába szedne össze egy-két gondolatot, nem jutna sokáig, hiszen 14 év nem olyan sok idő.

-Hirdetés-

A HAZA – szülőhazám, lakhelyem, de mit is jelent? A múltat, a jelent és a jövőt, ahol megtanultam beszélni, járni, ahová iskolába járok. Az ismerős helyek, a barátok, az emlékek.

A gondolat, hogy a kis Magyarország olykor nem is volt olyan kicsi, kitartást és hűséget juttat eszembe, mert a zavaros idők után országunk még mindig fennáll. A haza az otthon. Itt élnek szeretteink, az elhunytak itt vannak eltemetve, igazán csak itt marad meg emlékük. Bárhová visz az élet, mindig jó lesz hazatérni.

Számomra fontos, hogy megismerjem a helyet, ahol élek

Szeretem, hogy igyekszenek az emberek megtartani hagyományainkat. Szeretem az itt élő vicces embereket, a programokat, a tájakat, a fővárost. Szeretem az eddigi emlékeimet az ország különböző pontjain.

Múlt, jelen, jövő. Aki voltam, aki vagyok, és aki leszek. Nem tudom, hogy a jövőben hova jutok, de egy biztos…… Magyar vagyok, és az is maradok!

Tanáraimat kérdeztem, hogyan tudják a diákoknak érdekessé tenni ezt a témát. Gmoserné Valenczi Zsuzsanna szerint ez egy nehéz feladat, de

„ami miatt talán mégis könnyebb, hogy a hetedikesekkel általában a Határtalanul program keretében ősszel elutazunk Erdélybe, s már ekkor is szóba kerül, hogy mi az oka annak, hogy a környező országokban sok magyar él, olyanok, akik ezt nem önként választották. Azok, akik részt vesznek a programban, megtapasztalják talán a nemzeti összetartozás érzését is, az anyaországi és a határainkon kívül rekedt magyarok között. Így amikor már vesszük az órán ezt az anyagot, a többség szerintem érdeklődéssel fordul felé, s érti/érzi ennek az eseménynek a jelentőségét, meghatározó voltát az akkori és a későbbi magyar történelemre, nemzetünk sorsára”

Mindenkinek szép emléket ad a Határtalanul program

Bella Tibor szerint is nagyon nehéz és nagyon fontos téma:

„A mai gyerekek nagy része nem érti meg, nem tudja átérezni a korabeli emberek érzéseit. Csupán adatokat lát. Mennyi területet csatoltak el, mennyi magyar került a határainkon túlra stb. Ha azt mondják neki, hogy elveszítettük Kolozsvárt, Aradot, Pozsonyt, Kassát, Szabadkát, nem jelent nekik igazából sokat. Csak egy várost. Más a helyzet azokkal a családokkal, akik érintve voltak (vannak) Trianon következményeivel. A határainkon kívül élnek rokonai, vagy ők menekültek a kis Magyarország területére. Ezek a családok még mindig magukban hordozzák a fájdalmat.
A mai gyerekek nagyon vizuálisak. Sok képpel, kis videóval lehet erősíteni a kötődést a szülőföldünk iránt. Másik fontos terület az osztálykirándulások lennének. Ha valahol megfordul a fiatal és ott jól érezte magát, azt megjegyzi. Beépül az agyának és a szívének mélyére. Nagyon jók a határtalanul kirándulások: én mindegyik elszakított területre elvinném a gyerekeket. Lássák a saját szemükkel a tájat, a műemlékeket, a szépséget, beszéljenek az ottani emberekkel. A sok pozitív élmény hatására kötődés alakulhat ki benne a haza és az ott élő emberek iránt. Sajnos a globalizáció, a politika, a megélhetési problémák, az érvényesülés lehetősége stb. mind ott van a másik, ellenserpenyőbe…”

F.N.N