„Nagy örömmel fogadtam el a felkérést a soltszentimrei Csonka-torony Alapítvány Téli esték programsorozatának utolsó előadására. A beszélgetés témája a Forradalom volt, a hatvanadik évfordulóra megjelent A mi ’56-unk című riportkönyvem kapcsán.
A rendhagyó történelem óra témája az ezerarcú Forradalom emlékezete volt – immár hatvanegy év távlatából. Meséltem arról, hogyan vonult október 23-án a kollégista Tordai Teri a tömeggel; hogy az akkor első osztályos Vámos Miklós azt hitte, a talapzatáról ledőlő Sztálin szobor maga alá temeti. Elmondtam, hogy egy munkás kamasz fiúnak elég volt csupán egy mondat, hogy „…lövik a magyarokat, ezt nem lehet hagyni!…” – és forradalmárnak állt. Beszéltem még Nagy Imréről, a Sziklakórházról és a Vöröskeresztes ápolók áldozatos munkájáról is.
És egy kis meglepetéssel is készültem: némi levéltári kutatás után találtam korabeli MSZMP-s feljegyzéseket a soltszentimrei eseményekről.
Cserébe a kedves Közönség is mesélt. Volt, aki budapesti egyetemistaként élte meg ’56-ot. Mások szabadszállási és tázlári történeteket osztottak meg. Az előadás végén is és most is arra kérem az idősebb generáció tagjait, hogy adják tovább ezeket a történeteket az unokáknak! Mert biztosan tudom, hogy minden családnak van saját ötvenhata!
Mivel az előadás után többen kérték, ezért szeretném itt is közzétenni, hogy a nem titkos vagy külön engedélyköteles levéltári anyagok a hungaricana.hu közgyűjteményi portálon megtalálhatóak.”
Naszvadi Judith
Fotó: Magyar József
