Szeptember 8. a fizioterápia világnapja annak emlékére, hogy 1951. szeptember 8-án alakult meg a Gyógytornászok Világszövetsége. A világnapot Magyarországon 1998-ban rendezték meg először.
Sokáig a szakma mostohagyermekének számító fizioterápia, majdnem egyidős az emberiség történetével. Még nem léteztek gyógyszerek és sebészi eljárások, amikor az emberek tapasztalati alapon már felhasználták a természet különböző gyógyhatású tényezőit (termálvizek, iszap stb.).
Ma sincs olyan klinikai szakma, műtéti beavatkozás, megelőző, rekreációs tevékenység, amely nélkülözni tudná a fizioterápiát. A fizioterápia elsősorban annak köszönheti reneszánszát, hogy helyileg, a beteg testrészen fejti ki hatását, és helyes alkalmazása esetén nincs semmi mellék- vagy utóhatása.
A következő betegségek esetén szokták ajánlani a fizioterápiát:
- degeneratív mozgásszervi panaszok
- csigolya- és végtagtörések, rándulások,
- mozgásszervi műtétek utáni maradványpanaszok,
- háti fájdalom,
- arcidegbénulás, végtagbénulások,
- saroksarkantyú,
- teniszkönyök,
- vizelettartási panaszok,
- krónikus nőgyógyászati gyulladás,
- prosztatagyulladás.
Milyen módszereket, eljárásokat használnak?
A fizioterápia magában foglalja a mechanoterápiát (gyógytorna, masszázs), elektroterápiát (villanykezelés), hidro- és balneoterápiát, diétát, helioterápiát (napfürdőzés), pszichoterápiát (lelki kezelés) is. A kezeléseket csak fizioterápiás szakorvos írhatja ki, és sorozatban (8-10 alkalommal), kúraszerűen szabad csak végezni.
A fizioterápia főként annak köszönheti sikereit, hogy lokálisan alkalmazott, tehát a beteg testrészen fejti ki hatását. Helyes alkalmazása esetén nincs mellékhatása. Legismertebb eljárás a fizioterápia módszerei között a gyógytorna – köznapi értelemben ezt is értik alatta.
Léteznek úgynevezett otthon is végezhető kezelések, például pakolások, vagy az akupunktúra. Ha már ezek sem segítenek, akkor nem maradt más, mint a szakorvosi konzultáció, orvosi beavatkozás.
