Aki nyitott szemmel jár a szélfútta kiskunsági homokon, az óhatatlan is észrevesz néhány, a földből kiálló tárgyat. Ez lehet faág, traktorból kikerült ócskavas, de kő és csont is.
Ez utóbbiak pedig egyértelműen hajdani lakott helyre: templomra, falura és temetőre utalhatnak. A szélerózió, a mélyszántások és a nagy építkezések nyomán rendre előtűnnek ezek a korábban már ott sejtett települések.
Így történt ez Tázláron is, ahol „Templomhegy” néven ismert homokdombon ipari parkot kívánt létesíteni az önkormányzat. Az ehhez kapcsolódó területrendezés során kerültek elő sírok még 2002-ben. Ennek bejelentése után 2003-2004, majd 2012-2013 során közel 6000 m2-t kutatott meg Gallina Zsolt és Gulyás Gyöngyi régész vezetésével a kutatócsoport. Ennek során megtalálták a középkori templom alapjait, sírokat és falusi épülettöredékeket.
Az ásatás helyszíne maga a Templomhegy volt. Az elnevezés csalóka: valójában már csak néhány méteres a kiemelkedés a hajógyár épülete mellett. A Tsz-világ és a tereprendezés jócskán letermelte a dombot — viszont így „közelebb került” a felszínhez a templom és a sírok szintje. Mit mindent találtak itt? — kérdezem az ásatásvezető régészt, Gallina Zsoltot.
A lelőhely első korszaka a szarmatákhoz köthető. E korból egy II-III. századi falut, egy III-IV. századi temetőt és egy a már a hun korba hajló, IV-V. századi település nyomait tártuk fel. A szarmata temető 11 sírja mind rabolt volt, ennek ellenére koporsókapcsok, bronzkarperec, karneol-, borostyán-, pasztagyöngyök, kisméretű fibulák, vastárgyak, bronztükör töredékei kerültek napvilágra belőlük. 2 temetkezést körárokkal öveztek.
– Az, hogy egy sír rabolt, ez hogyan és mikor történhetett?
– Mondhatni bármikor! Már a középkorban léteztek a kincskeresős történetek, az arannyal teli ládikót találó pásztorfiú legendája, melyet korunkra modern módszerekkel egészítettek ki. Megjelentek a fémkeresővel járó „aranyásók”, a törvényt kijátszó kincskeresők, akik ezzel a tevékenységgel végülis az államtól és a magyar néptől lopnak.
– Mit tudunk a magyarokról? Ők mikor jelennek meg itt?
– Már a XI. századtól. Létrehozták településüket és temetőjüket, melynek a tatárjárás vetett véget 1241-ben. Erre utalnak az égett fa elemek, a hamu és a rombolás. Azt tudjuk róluk, hogy az Árpád-kori faluban több speciális, cölöpszerkezetes veremépületet építettek, bennük speciális, patkó alakú, szürkére égett, cementálódott anyagú kemencével. Feltételezhető, hogy ipari tevékenységet, talán vasolvasztás végeztek e műhelyekben.
– Aztán érkeztek a táj névadói, a kiskunok. Ők is ilyen életmódot folytattak, vagy nomád telepeket alkottak csupán?
– A kunok a XIII. század második felében telepedtek meg itt. Fokozatosan fejlődő lakáskultúrájukra utal, hogy az egyik, már hozzájuk köthető 13-14. századi veremházban, talán az Árpád-kori templom falából származó téglából szikrafogót építettek az egyik kemence köré, a falat pedig belül deszkafallal bélelték, amire a béléstartó cölöpnyomok utalnak.
– Ahogy itt állunk, mindenhonnan koponyák néznek ránk — még a templom területéről is. Hány sír lehetett itt?
– A faluhoz tartozó temető 194 sírját tártuk fel, melyekből különböző leletek kerültek elő: bronz és ezüst S-végű hajkarikák, gyűrűk, pénzek (11-12. századi), ásópapucs. A nehéz életet élő és két kezi munkát végző népesség csontjain számos patológiás elváltozás
(kar-, láb- bordatörések, erős izomtapadások) figyelhető meg. Az egyik vázon TBC-re utaló csontelváltozást láttunk. Több sír alja volt faszenes, amely a temetést megelőző, pogány eredetű tisztító-szertartásra utalhat. A teljes eredeti sírszámot nagyon nehéz megbecsülni, hiszen a temetőnek még csak kis részét tártuk fel, továbbá számos sír elpusztult már az intenzív földművelés, kincskeresés, földelhordás során. A templomot és a temetőt körülvevő 100-110 m-es külső átmérőjű külső árok alapján háromezer fölé tehetjük az ide mintegy fél évezreden (XI-XVI. század) eltemetettek számát.
– Beszéljünk kicsit a templomról, mint a terület névadójáról! Mikor épült és mekkora lehetett?
– A kérdés érdekes, mivel a feltárás közben jöttünk rá, hogy valójában itt 2 templom volt.
Az elsőt még az 1100-as években az Árpád-korban építették, ami a tatárjárás idején, 1241-42-ben részben elpusztulhatott. A patkóíves szentélyű templom külső hosszúsága a szentéllyel együtt 13,5 m, külső szélessége 9 m, falának vastagsága kb. 1 m lehetett. Számítások alapján e templomban közel 100 fő fért el. Viszont az ebbe a templomba járó népesség jóval nagyobb lehetett, mert a templomok befogadóképességénél egyes esetekben feltételezik, hogy a templomban csak a falu előkelőségei voltak, s a falu lakói a templomon kívül vettek részt a szertartáson. A XV, sz. első felében a romos, de még részben álló falú Árpád-kori templomot helyére újat építettek a kunok. A régi templom falát NyÉNy-ra 1,5 m-re tolták el. A régi, Árpád-kori templom alapozó árka helyét jórészt teljesen kiszedték s ide későbbi sírokat ástak, immár az új templom tövébe és korábbi megszentelt földbe!
A falucskának a török háborúk vetettek véget 1590 körül.
– Ahogy látható is, a templom alapfalainak az anyaga kő, és valószínűleg a főfalak is ebből épültek. De honnan hordták ide az építőanyagot?
– A templomok alapozása réti mészkőből, az ún. darázskőből és beléoltott mészből, felmenő falai réti mészkőből és talán részben téglából készülhettek. A felmenő falra utal, hogy találtunk több faragott réti mészkő tömböt. E kövek érdekessége, hogy a környéken bányászhatták. Errefelé ugyanis számos réti mészkő lelőhelyet ismerünk, amit évszázadokon keresztül termeltek ki az itt lakók építőanyag gyanánt, még a múlt században is!
Sokáig beszélgettünk még az ásatás szélén, így hadd osszak meg a cikk végén néhány „nyomozati anyagot” és „régész titkot” is! Tehát: a több éves „pepecselés” során számos olyan tárgy előkerült, amelyek a lakosság életmódját és felfogását jelzik az utókor szakemberei felé. A számos vasszerszám, balta, kapa, sarló, két sarkantyú, ún. juhnyíró olló, övcsat, kés, ajtóvasalás, abroncsos favödör, számos középkori tégla és ép malomkő múzeumi tárgy lesz Kiskunhalason. A templom erőszakos pusztulására utal a nagy mennyiségű, nagyobb és égett kőtöredék, valamint az árkok alsó részén megfigyelhető égett, faszenes réteg. Az egyik árokból egy hasra fektetett, hátra kötözött kezű, fordítva tájolt halott csontváza is előkerült. A közösségből kivetett és rendellenesen eltemetett egyén a büntetés minden formáját megkapta.
A terület helyreállítása után egy arasznyi magas falat is felépítettek, jelezve az eredeti falak helyét. A templom területére emléktábla, kopjafa, emlékkereszt került. Így emlékezhet majd minden erre járó az egykori Tázlárra!
És az ásatás közben folyik tovább…
K.L.
