Sokszor csak így nevezzük azokat a külföldieket, akik rendezvényeinkre ellátogatva megkóstolják ételeinket, borainkat és megpróbálnak kapcsolatba lépni velünk. Ez vagy megy, vagy nem — nekünk minden esetre sikerült. Mi a közös bennük? Leginkább az, hogy Magyarország, sőt: ez a vidék érdekli őket és vagy itt élnek, vagy visszajárók. Ismerjük meg őket tehát, ha összefutunk!
Borlovag a Dunántúlról
Az első külföldi a kiskőrösi borrendi találkozó megnyitóján került a látókörünkbe. Gerhard-Jürgen Hölke Csókakőről látogatott hozzánk. Ott él és amellett, hogy nyugdíjas éveit élvezi, tagja a helyi borlovagrendnek. Németországból költözött Magyarországra és borlovagként nagyszerű lehetőségei adódnak beutazni az országot, természetesen annak legjobb oldalát megismerve…
A bor nagy vonzerő
A második kép a kiskőrösi szüret borutcáján készült. Mathyschok Doris és Stefan Tabdiból jött ide. A fesztivál miatt számos vendéget is idecsábítottak, így együtt járták a városközpontot. Hogy miért jó Tabdin élni? Mint a „tanyás németek” mesélik, nagyon egyszerű: csend van és nyugalom, amit természetesen szívesen gazdagítanak egy-egy fesztivál vagy gyógyfürdő meglátogatásával.
A kiskőrösi borudvar nagyon mély benyomást tehetett rájuk, mert többször végig járták. Na jó: nem csak a borok miatt — volt itt betyár is, akitől meg lehetett tudni a karikáskészítés és -használat fortélyait.
Norvég rockrajongók
Azt már én se gondoltam volna, hogy a Fröccsben rock-nagyszülőkkel találkozom. Pedig itt ismertem meg a Kiskőrösön élő Unni Solvangot és Tor Magne Solvang urat. Az év felét biztos itt töltik: mint a koncert szünetében mesélték, a nagy ünnepeket, mint a húsvét, a rétesfesztivál, az augusztus 20., a szüreti napok, hisz a Kiskunságon nem telik el hétvége, hogy ne legyen valahol jó buli. És igen: ez rockzeneét is jelent… Ahogy a zene újra megszólalt, Unni dobta a haját rendesen: röntgen asszisztensként anno pont elég sugárdózist szerzett, amit most egyszerűen visszaad a környezetének. Igaza van!
És persze igyekszik magyarul beszélni, hiszen neki fontos, hogy beszélje az ország nyelvét. Ha meg éppen nem jut eszébe valami, akkor angolul. Norvégul? Azt esetleg a termálfürdőben…
Káposzta Lajos
