A történet egészen 1965-re nyúlik vissza, amikor is Hawaii szigetén, az ENSZ találkozón megfogalmazták, hogy itt az ideje, megbecsülnünk és hálát adnunk mindazért a sok jóért, ami körülvesz minket. Azóta minden évben szeptember 21-én ünnepeljük a hála világnapját, talán azért is, mert a nemzetközi békenappal azonos dátumra esik. Gondoljunk csak bele, milyen sok kedves ember vesz minket körbe, milyen sok gondos kéz teszi szebbé az életünket. Rohanó világunk és a technika vívmányai elidegenítették egymástól az embereket… többre-jobbra vágyunk, morgolódunk, bántunk másokat, nem figyelünk senkire és semmire, néha még magunkra sem, csak monoton végigcsináljuk a napokat, aztán elfáradunk, majd belefáradunk.Szerencsére azonban léteznek ellenpéldák is!
A világban annyi mindenért lehetünk hálásak, csak legtöbbször természetesnek vesszük a hétköznapi csodákat. A hála és a béke világnapján hálásak lehetünk a napsütésért, a madárcsicsergésért egy vadidegen előzékenységéért, a családunkért, a barátainkért, egy meghitt pillanatért, a lehetőségekért, bármiért, ami a szívünket örömmel tölti el.
A hála világnapján arra szeretnék felhívni az emberek figyelmét, hogy vegyük már észre hogy milyen világban is élünk…. vannak olyanok, akiknek csak a nyaralásuk célállomásáról, vagy a karácsonyi ajándékokról kell dönteniük, míg mások az életben maradásért küzdenek nap, mint nap. Ahhoz, hogy őszintén hálásak legyünk azért, ami számunkra megadatott, érdemes nyitott szemmel járnunk a világban, hogy végre ráébredhessünk létezésünk csodájára.
Te miért vagy ma a leghálásabb?
Kutyifa Ilona
